Hazugok és képmutatóak az emberek. Tudom, én is megteszem, hogy játszom, de legalább tudom, hogy játszom.

Képedbe vigyorog, és közben meg nagy ívben tesz rád.

És egy idegen meg eléd rakja a lelkét, mert valami számára fontosat lát a szemedben.

A másik pedig csak egy illúziót látott maga előtt helyetted, és mikor megpillantotta a valódi lényed, elmenekült, mert nem tudott vele mit kezdeni.

Az idegen pedig azonnal leveszi, hogy azzal az impulzivitással, erővel, amivel meg vagy áldva, az eddigi pasik … igen, nem tudtak mit kezdeni.

Tudom, sok vagyok. Néha kevés. Tudom, látszólag könnyű ember vagyok, de ha igazán megmutatom magam, akkor rájönnek, a felszín mögött sokkal több van, és belevesznek, elvesznek benne és feladják. És én meg azt hiszem, hogy velem van a baj.

Vágyom arra, hogy megbékéljek magammal.