Igyekszem lefoglalni magamat. Amivel lehetséges. Például most a timbáról fogok írni egy kis ismerető szöveget. Nem ide! Oda, ahol vendég bloggerkedem.

Észreveszem, hogy görcsösen el akarom magam tériteni attól, amit éppen érzek. Tudom, hogy nem szabad, mert pont ilyenkor erősítem azt, amit nem akarok. Éppen ezért kötöm magam le. Bármivel.

Tegnap felugrottam a szüleimhez, és azzal a boldog gondolattal jöttem el tőlük, hogy nekem vannak a legjobb szüleim. Hosszú idő után először éreztem ezt. Pedig szinte nem is csináltak semmmit. Csak pár szót váltottunk. Változom, és velem változik a környezetem is.

Bármennyire is nem akarom bevallani, de nagyon szigorú vagyok olykor magamhoz. Inkább mondhatni elégedetlen, ami a fejlődésemet illeti. Látom, mik a hiányosságaim, és mindenáron meg akarom őket szüntetni. Pedig csak el kellene fogadnom, hogy ilyen vagyok, amilyen. S ezt hogyan is kell megtenni???