Úgy kell két Cuba Libre-t inni egy este, hogy a pincér rendelt egy helyett kettő hoz, és nem vitetem vissza.

Még nem tudom, hogy kritikának vegyem-e azt a megjegyzést, hogy kár, hogy ettem az első Cuba Libre után, mert azóta csak csöndesen ülök.

S nekem nem jött be az a felajánlás, ami anno az ex-exnek. Azt hiszem, jobb is így.

Most összekaparom Cuba Libre-s romjaim (azért kicsit túlzok), felöltözöm, buszra szállok, és megyek a Bükkbe kirándulni. Társaságban.