Megint teljesült egy kívánságom. Megkaptam egy régen vágyott dalt.

Aztán még az is van, hogy a legjobb helyen van az asztalom az irodában. Minden nap nézem a fákkal borított dombot, melynek a tetején egy nagyobb tisztás van néhány fával, bokorral és egy házikóval. Ahány pillanat, óra, annyi féle képét mutatja a természet. Nem győzőm gyönyörködni benne. … Nagyon szerencsésnek érzem magamat.

Nem írtam még, hogy van egy nagy macim. Fele akkora, mint én, puha, selymes szőrű és bújnivaló. Vele alszom, magamhoz szorítom, ha az ágyban fekve nézem a tévét, és egyáltalán. Most ő kell nekem.

Tegnap este hazafelé a buszon egy jót beszélgettem az egyik ismerős fiúval (aki lehetne az én fiam is kora szerint). Érett gondolkodású tini. Elmesélte, miért szeret táncolni, mit ad neki a zene és a tánc. Kíváncsi volt az én érzéseimre, de nem tudtam igazán semmit sem mondani, mert már elmondta helyettem.  Nagyon hülyén éreztem magam, hiszen erről akár órákig is tudtam volna értekezni, mert már megtettem korábban másnak, így csak annyit nyögtem ki, hogy pont erről írtam egy hete a honlapon és olvassa el. Mindenesetre örültem, hogy így megnyílt előttem.

S még az is volt tegnap este, hogy nagyon, de nagyon kellemesen meglepődtem az egyik srácon, akiről elég rossz kép alakult ki bennem a korábbi reakciói és viselkedése alapján. Mintha egy teljesen más embert láttam volna tegnap… Még a vágyott dalt is neki köszönhetem. Ha tíz évvel idősebb lenne, tuti beleszeretnék. … hatalmas mosoly…

Mondhatni csupa jó dolog vesz körül.