Hallgatom a nagyobbikat, ahogy megkér valamire, majd nézem, ahogy bevonul a szobájukba lefeküdni. Eszembe jut, hogy nem rég (hét és fél éve) még pelenka nélkül szaladgált a régi lakásunkban kezében egy csipszes zacskóval, én videóztam őt (a kisebbik a pocakomban volt), ő pedig jött-ment, zörgött a zacskóval, ahogy az aljáról igyekezett kiszedegetni a maradék csipszet.

Ah, kicsit sem érzékenyültem el!