Hah! Úgy tűnik, még az érzelmileg leglazább kapcsolat végét is meg kell “gyászolni”.

Az agyacskám felfogta, hogy ennek jövője nincs, és tudtam, hogy egyáltalán nem vagyunk egymáshoz valók annak ellenére, hogy a csókja minden alkalommal mást mondott (ilyet még nem éltem meg). S mégis! Kicsit kudarcként élem meg az elválást.

Tudom azt is, hogy ez az állapot elég rövid ideig fog tartani, de valahogy megint siettetném az elmúlását.

Meg nincsenek véletlenek. Annyira, de annyira nincsenek. Ha egy elválásnak meg kell történnie, az be fog következni. Mert az a a kapcsolat nem örökre szól, csak arra a tanulnivalóra, s ha kifutja magát, már csak erőlködés lesz a folytatás.