Fura úgy a böngészőt használni, hogy nem látom a kis nyilat. Csak a nyomát érzékelem a szemeimmel. Még nem szeretném újra indítani a FF-et, mivel egy filmet szeretnék megnézni, de kell egy-két óra míg betölt.

Különös tapasztalat: mikor távozott az életemből (egyelőre nem tudom, milyen mértékű a távolodás), az új, korábban már beköszönő lehetőségek kerültek szinte maguktól előtérbe. Mindez megvilágította számomra, hogy vagy ez, vagy az. Kettő együtt nehezen megy. És most azt hiszem, inkább az ezt választom, vagyis a lehetőségeimet, amikben kiteljesedhetem.

Még mindig nem értem, hogyan került bele Ő az életembe, mikor nem is vágytam, hogy legyen egy férfi mellettem. Talán mindenképpen meg kellett tanulnom valamit, ami nélküle nem mehetett. Remélem, sikerült. Most már tényleg magammal szeretnék foglalkozni: a hobbijaimmal, azzal, ami szeretnék lenni. Aztán, ha már elértem a céljaim, jöhet a Nagy Ő.

Ha belegondolok, annyi minden vár rám, hogy végre vele foglalkozzam…

És az is amellett szól, hogy most egy kicsit facér legyek, hogy szabadon szórakozzak, flörtöljek, randizzak anélkül, hogy tényleg pasit akarnék magam mellé.