Az elmúlt három hónap tanulsága: nálam ott kezdődik egy kapcsolat, ha tudok a másikkal beszélgetni, akár órákig. Nálam ott folytatódik egy kapcsolat, ha felismerem, mennyi mindent tudunk kommunikáció útján adni egymásnak: intellektuális kielégültséget, nevetést, mókát, egy kellemes beszélgetést. Nálam akkor válik igazivá egy kapcsolat, ha napokat töltök együtt a másikkal, és még a sokadik napon is találok élvezetet a beszélgetéseinkben. Nálam ott van vége egy kapcsolatnak, ha napokat töltünk együtt, és csak kb. két értelmes mondatot tudunk váltani.

Aztán van az is, hogy még nem vagyok kész egy komoly párkapcsolatra. Ezt leginkább onnan tudom, hogy frászt kaptam eddig, ha a lakásomban egy férfi egy fél napnál többet volt. Az meg egyenesen kikészített, ha körülötte kellett ugrálnom. Ilyenkor a “háziasszony-feleség” ijesztő szerepe, a kötelező dolgok fenyegető képe elevenedett fel bennem.

Rájöttem: még élvezni akarom a függetlenségemet, amíg ki nem élem ezt az igényem. De attól még lehet pasim, csak ne akarja egyikünk sem komolyan venni az egészet, és főleg ne az én váramban.