Baktattam az úton és azon morfondíroztam, hogy az emberek többsége szerelmes akar lenni. Egy másik emberbe.

Aztán eszembe jutott az az időszak az életemben, amikor szerelmes tudtam lenni majdnem bármibe. A szép nyári napba, a táncba, a létezésbe. Csak mert szépnek láttam a világomat (éppen nem volt pasim, igaz, volt a képben valaki). És bevillant, hogy ezt szeretném: nemcsak egy valakibe szerelmes lenni (az az érzés, sajnos, elmúlhat), hanem mindenbe újra és újra beleszeretni. Ha ezt az állapotot elérem, akkor … a választott páromra is meg-megújuló szerelemmel tudok majd tekinteni pillanatról pillanatra, napról napra.

Azt hiszem, most, hosszú idő után újra érzek…