Ja, mostanában álmodom. Persze, nem emlékszem az álmaimra. Csak tudom, hogy az éjszakáimat végig álmodom. Nem is tudom, hogy szeretnék-e egyáltalán emlékezni rájuk. Biztos, előjönnének reggel vagy a nap folyamán, ha szükségem lenne a mondanivalójukra. (húú, basszus, most jutott eszembe, hogy a mobilom már reggel lemerült, én meg nem töltöttem fel. Ráadásul le is vettem róla éjszaka a hangot, hogy ne zavarjanak senkit sem a jelzései. No, de most már nyomatja magába az energiát…)

Álmok. Szeretek szépet álmodni. Olyat, amire később is visszaemlékszem. A szép azt jelenti számomra, hogy nyomot hagy bennem. Még akkor is ha esetleg keser-édes az az érzés. Még a szomorú, zaklatott álmokat is szeretem, mert vlmire figyelmeztetnek. Néhány hete álmodtam utoljára emlékezeteset. Hmm! Tényleg emlékezetes volt. Hi-hi! Biztos, azért sikerült egy ilyen jellegű álmot beszereznem, mert Indy annyit emlegette a blogjában a … hmm … álmait. Aztán november elején álmodtam egy kedveset, de azt be is jegyeztem ide. Az ari volt. Nyáron vagy korábban volt egy halállal kapcsolatos. Hát, nem is tudom, volt egy időszak, amikor azt hittem, hogy meg is valósul. … No, mindegy.