Van, hogy tudok magamtól is dolgokat, csak kell, hogy a szemembe mondják, hogy lássak is, ne csak nézzek. Igaz, nem mindegy, hogyan és ki. Leginkább a ki számít.

Van az is, hogy úgy akarok kapni, hogy ezért nem vagyok hajlandó adni. Illetve adok, adok, mert helyesnek érzem, viszont jó részt tehernek is. Hát így nincs egyensúly…

Hm. Egy kicsit más megvilágításba került a múlt és a jelen. A megoldás pedig … Istenem! Csak tudnám, mi az!

(Apropó, Istenem! Hagy büszkélkedjem! A nagyobbik gyermekem iskolai szinten harmadik lett a Biblia éve alkalmából rendezett versenyen vagy min. Valami tesztet írtak. Nos, ez nagy eredmény, hiszen nem itthon szívta magába a tudást. – És ez nem jelenti azt, hogy nem tartom a Bibliát egy hasznos és érdekes olvasmánynak. Bár még csak részleteket olvastam belőle.)