Egyszer minden véget ér. Elmúlik, mert ez a természet rendje. De az is, hogy jön a régi helyett az új.

Nézem a naptáramat. Az újat, a 2009-eset. A tartóját hurcolom magammal – évről évre, helyről helyre. Az az alap. Hol felkerülnek rá telefonszámok, egyéb fontosnak tartott infok, hol pedig törlöm a már nem aktuális adatokat. S mégis mindig marad, mindig velem tart. A régiből ennyit viszek át az újba.

Új év. Csak egy reményem és vágyam van (erről már írtam pár bejegyzéssel korábban). Az elmúlt évek után, azt hiszem, alig kívánhatnék többet magamnak. Ezt viszem át a régiből az újba – alapnak.