A hited, a meggyőződésed alakítja a világod. A vonzás törvénye pont erről szól. Lásd példának a magyar honlapon megjelent cikket:

http://avonzastorvenye.hu/abraham_a_termeszetes_fogyasrol.php

A napokban gondolkodtam el – újra -, miért is tartják hízlaló ételnek a töltöttkáposztát. Nehéznek, lehet hogy az a káposzta miatt, meg talán a töltelék hústartalma is nyom egyet rajta, de csak az elkészítéséhez szükséges zsíradék fajtája határozza meg, mennyire energiadús. Ezt a józan paraszti eszem mondja, hiszen nem vagyok tanult dietetikus. A káposzta nem hízlalhat, hiszen ott van a nagy fogyókúrás káposztaleves – káposztából. A savanyított káposzta meg még egészséges is – nyersen. Ha színhúsból készítjük a tölteléket, akkor … minimális zsír kerül bele. Úgy tudom, rizst adnak hozzá, ami szerintem a legjobban emészthető szénhidrát. A főzéshez szükséges zsíradékot pedig minimálisra lehet csökkenteni. Szóval, ha van valami hízlaló benne, akkor az max. az, hogy annak gondoljuk.

Fontos, hogy ne görcsöljünk a súlyunk miatt. Csak a magam példáját veszem. 15 évesen kezdtem el foglalkozni a súlyommal, s persze belekerültem egy rémes körforgásba:  hol fogyóztam (diéta és sport), hol pedig ettem, megunva a koplalást. Szerencsémre többnyire csak 5 kiló mozgott fel és le. A legsúlyosabb Angliában voltam, ahol a nagy honvágy ragasztotta rám a kilókat. Aztán jött egy pont a tesóm hatására, mikor azt mondtam, hülye vagyok, ha állandóan a súlyom miatt aggódom. Eldöntöttem, hogy azt fogok enni, amit megkívánok, de mértékkel. A nyugalom hatott. Ahhoz, hogy pity-puty leperegjen rólam legalább 6 kiló, kellett egy nagy szerelem is. Ugye mennyire fontos a lelki béke? Ezek után már nem volt nehéz megőriznem a súlyom (az akkorit). Olykor rám jött a sportolhatnék, ilyenkor lejjebb ment, de 60-nál nem voltam soha több. Most olyan 55 kiló körül lehetek (nincs mérlegem, viszont 36-os ruhákat hordok). Az elmúlt évek lelki kínjai segítettek lefogyni. Meg az, hogy nem foglalkoztam a súlyommal, mert más témák foglaltak le. Visszagondolva mindig akkor adtam le pár kilót, amikor nem volt időm ezen aggódni.

Tudom, hogy a fenn belinkelt cikkben írottak mennyire igazak, és mit nem adnék, ha meggyőzhetném magam arról, hogy egyetlen étel sem hízlal, csak az, amilyen gondolatot beleképzelek. Annak viszont örülök, hogy olyan meggyőződések élnek bennem többnyire (a futás, a mozgás segít karban tartani a testem), amit még élvezek is.

Néhány idézet:

“De ha elkezded azokat a dolgokat csinálni, amelyekre szerinted szükséged van, és ha ezeket könnyedén, harmonikusan teszed, akkor az ellenállásod lassan felolvad, és ahogy az ellenállás egyre gyengébb lesz, egyre könnyebbé és könnyebbé válik azokat a dolgokat megtenni, amelyek szerinted a célod eléréséhez szükségesek.”

“Persze az eredményt nem azért érted el, mert bármit is tettél, hanem azért, mert az energiáid, a rezgéseid összhangban voltak, harmonikusan együtt rezegtek céloddal.”