Karácsony első napjának reggele. Ó, nehogy tovább aludjak, mint hét óra! Pedig fél egy volt, mikor lekapcsoltam az éjjeli szekrényen trónoló kis sólámpát.
Jó volt a tegnap éjszakai film. Tetszenek az ilyenek. Cseppnyi humor, némi könnyedség, s természetesen romantika.
Reggel meg újra megállapítottam, hogy megint hülyeségeket írtam tegnap este ide a blogba.
Mostanában, ami legalább már lassan egy év, valahogyan nem megy az írás. Régen sokkal gördülékenyebben ment, volt benne humor, izgalom. Még a nyafogás is jobban hangzott. Manapság … nem merek semmiről sem írni, mert nem akarok kritizálni, nyafogni, véleményt nyilvánítani, háborogni. A lelkendezés pedig mindig giccsesre vagy snasszra sikerül.
Ha megnézem a látogatóimat (a fene se tudja, hányan olvasnak Readerben), szépen eltűnnek a statisztikából, illetve akik az elmúlt időszakban jöttek csőstül, azok mind karácsonyi pps fájlt kerestek nálam. (Meg is találták, mert tettem fel valamelyik éven.) És most nem fogok azon nyekeregni, hogy mennyire nem látogatott a blog. Lehetne népszerűbb, ha akarnám. De addig, amíg nem látom magamat “sikeresnek”, addig így marad. Mert volt olyan állapot, hogy sok visszatérő olvasóm volt, de akkor jól berezeltem, hogy nem leszek elég nekik, s görcsöltem az egészen. Most tök nyugis lennék ebben az állapotban, ha nem azon rágódnék, hogy mi a búbánatról írjak, ha éppen nincs nyavalyognivalóm. Ha pedig egy sirámos, véleményleírós bejegyzést írok, egy nap múlva a törlés fenyegeti. Amit olykor meg is ejtek. No, mindegy. Azért továbbra is igyekszem inkább pozitív dolgokat írni.

Mint pl. arról, hogy végre egy Karácsony, amikor tudtam, mi mindent szeretnék kapni ajándékba. Szerintem elég jó hosszú listát tudtam volna összeállítani, ha a felírásukra vetemedtem volna. Aki megkérdezte, annak elmondtam, s vagy megkaptam, vagy egy részét meg is vettem magamnak. Így van már Converse táskám (szülők), teafilter tartó dobozom (s.m.), egy új ezüst gyűrűm az elvesztett régi helyett (s.m.), és még egyéb szép dolgaim, amire nem igazán vágytam, de az ajándékozók tudták, hogy hasznukat fogom venni, mert nekem olyan nincs, és nem is fogom magamnak megvenni őket, mert ahhoz én túl Ikrek jegyű vagyok. Ergo tudom, hogy praktikusak, meg hasznosak, meg ha kellenek, akkor nagyon jó, ha vannak, de ismerve magamat, az utolsó dolgok lennének a beszerzési listámon. Így nagyon örülök, hogy ezeket mind megkaptam ajándékként.

Csak remélni tudom, hogy az én ajándékjaim is örömforrások voltak. (A két gyereknél sikerült egy-egy darabbal célba találnom.)