Tegnap este felsoroltam, mit is szeretnék elérni a közeljövőben. Nem ismételném meg, mert úgy vagyok a vágyaimmal, hogy legszívesebben a szívemben dédelgetem őket, s ha sokat beszélnék róluk, akkor valahogy elvesztenék az ízüket. Nos, a legeslegvégén azt mondtam, hogy izgalmas életet szeretnék. Majd nevetve legyintettem, hogy erre különösebben nem is kell kitérnem, hiszen mostanában kifejezetten teszek arról, hogy ne unatkozzam. És úgy hiszem, nem fog nehezemre esni, hogy továbbvigyem ezt a gyakorlatot.
Bár néha nem szeretem a változást, néha pedig kifejezetten élvezem. Ma megszámoltam, hány életet is élet egyszerre. Úgy négyet-ötöt. És ez mind külön szereppel jár. Most olyanra nem nagyon jut idő, hogy én, csak én. Az az élet és szerep (?) háttérbe szorult. A többit élvezettel viszem, igaz, a váltás egyikről a másikra olykor kisebb megzakkanással megy, de csinálom, mert tudom, ha csak egy szerepet kellene élnem – bár most vágyom rá -, nagyon unnám. Azt hiszem, a köztes megoldás az lenne, ha egybe olvaszthatnám az összes szerepet (de véletlenül se venném bele a háziasszonyét – attól még mindig borsódzik a hátam), még az én szerepet is belevenném. Viszont, hogy ne unjam meg, hagynék magamnak kifutási lehetőséget, amikor csak magammal foglalkoznék. Kell a töltődés.