Mi valódi és mi nem? Mi csak egy illúzió és mi az, ami a valóság?

Tegnap este volt, hogy játszottam. Felvettem egy szerepet, és mikor láttam, “bejön”, még rátettem egy lapáttal. Csak finoman, hogy el ne túlozzam. A hatás nem maradt el.

S néhány érdekes mondat:

– Szólj, ha már újra független vagy, várok rád.

– Kár, hogy csak egyszer élünk…

– Inkább ilyen legyél, mint azok a savanyú picsák.

Arcok, tekintetek. Egy fajta fokozatosságot éltem meg ebben. Kaptam “szimpla kaland”-pillantást. Volt a “komolyan vennélek, ha lehetne”-tekintet. És az este folyamán egy kicsit később a harmadik, a “komolyan veszlek, mert így akarom”. Gondolom, írnom sem kell, melyiket tartom becsben.

Sokszor olvasok a tekintetéből, az arckifejezéséből, a hangjából. Nem nyitott könyv, de nekem nagyon jól esik, hogy láthatom az érzéseit. Őszinteséget és bizalmat sugallnak, amik nekem fontosak. S már rég óta vágytam rájuk…