Olyan vagyok, mint egy meleg nyári nap. Az ég kék, a nap kellemesen forrósítja a bőrét az embereknek, könnyed, nyári szellő fújdogál, egy szóval, az élet csodálatos. Olykor a békés csendet megzavarja egy vihar. Ami hirtelen, váratlanul tör elő a semmiből, talán csak néhány percre lesz fullasztó és forró a levegő. Aztán kitör az égzengés. Lehet, hogy csak egy futó zápor villámlás nélkül, de a csend után ez is ijesztőnek tűnik. Az égi elemek kitombolják magukat, majd újra felragyog a nap, és felszáradnak az esőcseppek. Néhány perc vagy óra, és nyoma sincs a viharnak. Csak az emlékekben.