Szeretem a kék színt. Említettem már? Nem véletlen, hogy ezt a blogköntöst választottam. Kedvencem a nefelejcs-kék. Hogy mikor vettem észre? Hmm, pár éve realizálódott bennem, hogy a nyári ruháim jórésze kék. Abban az időben télen még elég szürkén (barnán) öltöztem. Na, attól fogva tudatosan választottam színesebbnél színesebb ruhákat télen is, és az összes évszakban. Ma már a régi ismerősök rám sem ismernének. Saját magam döntöm el, mit veszek fel, milyen színben. Ma már nem szól bele senki, legfeljebb figyelmeztethet: hát, ez nem áll jól neked, ne vedd fel! Aztán én eldöntöm, hallgatok-e rá vagy sem. Felnőttem végre, vagy mi? 🙂

Emlékszem, Anyu hányszor akasztott ki egy-egy reggel a megjegyzéseivel: Jaj, hogy nézel ki! vagy : Így mész munkába? … az ilyen mondatokra robbanni tudtam, mint egy vulkán. Hiszti, ajtócsapkodás, toporzékolás-hegyek. Olyankor az önbizalmam tiltakozott az újbóli eltiprás ellen.

A különköltözés gyógyír volt mindenre.:-)

Azt észrevettem, ha elviselhetetlennek érzem a helyzetemet ott, ahol éppen élek, kezdem a körülöttem élő emberek szokásait utálni. Bosszant, ahogyan esznek, ahogyan ülnek, olvasnak, mennek, stb. Akkor már mindenben kifogást találok. Például mikor otthonról mentem volna el, akkor nem bírtam elviselni egyik szülőmet sem. Egyszerűen már hozzájuk sem szóltam. Csak jöttem-mentem, éltem a lakásban, mintha más nem is létezett volna rajtam kívül.

Egyből megjavult a kapcsolatom velük, amint elköltöztem otthonról.Most valahogyan megint kezdek hasonl??an viselkedni…