A főzést valahogy nem nekem találták ki. Meg tudom csinálni a szakácskönyvből kinézett ételt, mert annyira balkezes nem vagyok, de nem éppen a kedvenc időtöltésem. Egy jó kis zene mellett még el tudom feledni unalmasságát.

Vasárnap trauma ért. Talán életemben most főztem (csirke)májat harmadjára, vagy negyedszerre. Eddig nem is volt probléma. A múltkor előre csomagolt árut vettem az egyik hipermarketben (Cora, hogy nevén nevezzem a bűnöst), és szokásomhoz nem méltóan félig fagyasztott állapotban kezdtem el a máj főzését. Már akkor gyanúsan kukucskált ki egy zöld szinű vlmi egy szűk csíkban a fagyott adag alján. Mázlimra szeretem forgatni az ételt a főzőedényben, így idejében láttam meg a nem odaillő zöld vlmit az májdarabok és szivecskék között. Gyorsan kikaptam az edényből, mert egyre gyérülő biológiai ismereteim alapján másodperctöredéke alatt kisakkoztam, hogy csakis epe lehet az a bizonyos. Nos, a hátra levő főzőidő kóstolgatással telt, amit így is, úgy is megtettem volna, de akkor minden alkalommal gyanakodva ízleltem az ételt: keserű vagy sem. Megkönnyebbülve vettem tudomásul, hogy az erő velem volt, mikor felfedeztem a zöld-séget. Szóval, amint később kiderült, csak egyetlen egy májacska esett áldozatául az epének. Azt is férjem ette volna meg, de kiköpte.