Egyébként a múlt éjjel (amikor egy órával meghosszabbodott az éjszaka) megaludtam a tíz órát. Ilyen is ritkán van. Ha nincs az óraátállítás, akkor kilenc körül ébredtem volna, így csak nyolckor.

A nátha tett arról, hogy többször felébredjek: orrfújás, cseppentés, helyezkedés, hogy levegőt is kapjak, stb. Kissé macerás volt így az éj, de elég jól viselem.

S szombaton tényleg voltam az állatparkban. Sétáltam, fotóztam. Legjobban a barna maci tetszett. Ő annyira aranyos volt, hogy ott ült a fenekén, két lábát szétvetve, a másik kettővel támaszkodva a kerítésnél, és azt nézte, hogy az a sok ember, aki őt bámulja, fotózza, mi az ördögöt akar – már megint. Szaglászott, nézett, és … egy élmény volt. Ezért sem nyúltam a fényképezőgép után. Ezt megörökíteni nem lehet, és kár is, mert maga az Élmény veszik el, ha megteszem, gondoltam.

Láttam, és éppen lefotóztam, amikor két párduc párosodott. Egy lovacska megnyalta a kabátom, miközben a fejét simogattam volna. Nem tudom, minek hitte… Aztán ott volt az oroszlán(király), aki amint meglátta, hogy a gondozók egy vödörrel jönnek a szállása felé, felpattant, és azt leste toporogva, lesz-e kaja belőle. Hát nem lett, így visszatelepedett a “trónjára”. A csajok higgadtabban fogadták a gondozók megjelenését. Ők csak a fejüket emelték, s a családfő sétáját figyelték. No, igen.

Egész jól telt így a nap, nekem tetszett.

Tegnap pedig vettem magamnak egy színes sálat a téli kabátomhoz, meg egy kötött kesztyűt, ami okkersárga (?). Illik a sálhoz, és végre sikerül télen is színesben lennem. Már csak egy kötött sapi kéne, mondjuk a kesztyű színében, vagy esetleg a sál valamelyikében. A délutánom pedig úgy jellemezném, hogy tesznyülős volt. Vagy a gép előtt ültem, vagy tévét néztem, vagy olvastam. Ja, és kajáltam. Este beszélgettem az egyik barátommal skype-on, majd mentem aludni.

Olvasom egyébként Jane Austen naplóját. Szeretem az ilyen stílusú és hangulatú regényeket, filmeket. És kicsit tanulságos is.