Ballagok az úton, közelemben egy anyuka két fiával. A piciket nevükön szólongatja a nő. Az egyiket Benjáminnak hívja. Én pedig magamban azt kezdtem el mondogatni: Bendzsamin, Bendzsamin. Egy fél perc sem telt el, mikor a nő félhangosan megszólal: Bendzsamin, Bendzsamin.

Mostanában egyre gyakoribbak az ilyen jellegű eseteim. Majdnem mindennaposak. Még nem tudom, hogy én érzem-e meg a másik gondolatát, vagy én küldöm a gondolatot a másiknak.