Érzem, szükségem van egy kis pihenésre. Amikor otthon vagyok, és nem megyek sehova. Holnap ilyen lesz.

Már töröm a fejem, mit is csináljak a hosszú hétvégén. Az biztos, hogy a négy napból maximum egyet fogok otthon tölteni. A csütörtök már fix programos. Szerintem, a többi napon fogom a pénztárcám és a Hungary-cardos tömbömet, és valamerre elhúzom a csíkot. Így otthon alszom, de nappal nem. S az időjárás szerint módosíthatom a terveim.

Ma a gyors eredmények világát éljük. Ha van valami problémánk, gyors megoldást szeretnénk rá. S nem kétséges, hogy többször meg is kapjuk. Viszont csak akkor, ha türelemmel támogatjuk a megoldás megérkezését. Van, hogy az eredmény kevésbé látványosan vagy szinte észrevétlenül érkezik. Két éve járok rendszeresen a kineziológusomhoz, és persze eredményesek voltak az oldások, viszont magamon csak az elmúlt hetekben érzem az IGAZI, a TÉNYLEGES változást a két évvel ezelőtti önmagamhoz képest. Meglehet, hogy már más hamarabb tapasztalta a változásokat rajtam, én viszont csak most értem el idáig. Talán a belső csendem tette végre lehetővé, hogy lássak és halljak. S megtanultam emellett, hogy a célt nem mindig úgy érem el, ahogy én elgondoltam. Sokféle út van a célig, és … néha a rögösebbet választom. Mert hát … magam vonzom magamhoz a megoldási módokat is. Ha csak a rögösebb út által tanulok, akkor azt kapom. Ha már elég egy simább, egyenesebb út is, akkor az kerül elém.