Fáj, ég …

S tenni nem tudok mást,

Csak várni,

Míg nem jössz,

Hogy hideg kezed

Gyógyítón lelkemen

Pihenjen.

Fáj, ég …

Mert vétkeztem?

Magam sem tudom.

Az út, mely előttem áll,

Lehet, csalva az Egyetlen

Legrövidebb,

S hamis.

Fáj, ég …

Tudom, a választott út

A végzetem lehet,

S az első lépés rajta

Nyilallón bánva már,

De szemem előre nézve

A következő emelkedőt vágyja.”