Tegnap este először láttam a celebes túlélő műsort. A kiszavazásos résznél előre mondtam magamban (mivel egyedül voltam a tévé előtt), mikor mutatták a résztvevőket, ki fog benn maradni és ki megy. 100 %-os találatot értem el.
Néha eszméletlenül erősek a megérzéseim.
Egyébként csendes, nyugodt napjaim vannak. Történtek dolgok, amik esetleg feszültséget keltettek bennem, de idővel újra kisimulok, és élvezem a békességet. Nagyszerű, mikor nem tudom megindokolni, miért is vagyok oly vidám.
Még mindig elcsodálkozom magamon. Egy fél évvel ezelőtt nem tudtam elképzelni, hogy facér nőként ennyire jól érezzem magam. És most így van. Nekem ez nagyon sokat jelent.
Én két éve élek egyedül és maga az életforma számomra tökéletes. Férfi persze kell, mert nélkülük minek? És az is lehet, hogy majd jön valaki akivel újra minden percemet együtt akarom tölteni, egy fedél alatt. Most nem tudom elképzelni ezt.