Rettenetesen unalmas egy nap. Nem mintha odalennék február 14-ért (szerelmesek napja). Olyan műizének találom. Bár kedves gesztusként értékeltem, hogy egy régi jóbarátomtól kaptam egy üdvözlőlapot mélben. Tőle jólesett, mert máskor sem rejti véka alá, hogy kedvel.

Szóval, rettenetesen unalmas egy nap. … Kellene tenni vlmit, hogy felpörgessem. Lenne pár ötletem, csakhát egyikük-másikuk kivitelezhetetlen jelenleg.

Tehát, rettenetesen unalmas egy nap. Még zenét sincs kedvem hallgatni. Olyan nyomasztó most minden. Indytől kaptam pár perce egy viccet. Kicsit morbid, de a hangulathoz illik:

Nénike odamegy a sírásóhoz a temetőben:

-Ne haragudjon aranyoskám, de megmondaná, merre találom a 41-es

parcella 34-es sort???

-Hűha , ezt bírom.. elmászkálnak, aztán meg nem találnak vissza ..

Mit is írtam? Ja! Rettenetesen unalmas egy nap. Dolgozni csak mértékkel, unatkozni 100 %-ig. Ez a mai nap jelszava.

Tegnap megint rám jött az írhatnék. Gyorsan papírra is vetettem pár sort. Amolyan egy percest. Vagy vers, vagy egy ilyen rövidke történet. Ez telik tőlem. Jelenleg elbírálásra küldtem Bolihoz, de vlmi sűrgős dolga akadt (pékné?? 😉 ) és reggel óta nem jelentkezik. Na, talán holnap elmondja a véleményét. Addig nem teszem közzé. (Húú, de nagyképűen írtam ezt! :-/)

Hol is tartottam? … Rettenetesen unalmas egy nap…. és piszokul magam alatt vagyok. Ha esetleg valaki rám nyitná az ajtót, egy nagy rakat szerencsétlenséget látna itt a székben. Hát, valahogy így érzem magam. Szarul, és még nem is büszkén. Fokozzam még?

Az egyik blogban (Pacemaker tudni fogja, melyikben) olvastam, hogy egyes bloggerek azért szüntetnék meg a blogjukat, mert valaki ismerős, akinek nem kellett volna, beleolvasott. Hm, hülyeség. Egyszerűen törölni kell a cikis bejegyzéseket. De a legegyszerűbb, ha hagyja úgy, ahogy van. Ha már egyszer le lett írva, és el lett olvasva, akkor … . Igaz, én is töröltem utólag innen-onnan bejegyzést, mert már másként gondoltam a dolgot. Vagy tényleg merésznek tartottam. Az meg már nem érdekel, hogy kik és mennyien olvasták el, míg létezett a bizonyos szöveg. A kritikus mondanivalót pedig a nem publikusomba írogatom. Vagy magamban tartom. Hát részemről ez a megoldás.

Még mindig rettenetes ez a nap. … Az unalmast egy időre félretettem.