Jönnek sorra a válaszok a kérdéseimre, melyeket tudatosan vagy a lelkem mélyén felteszek. Tegnap a kineziológusnál csak megerősítést nyertek a válaszok, illetve megtisztítottuk az utat a következő lépéseimhez.

Néhány hete érzem erősebben és látom a változásokat saját magamon. Sokkal, de sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, a gyerekeimmel is látványosan javult a kapcsolatom. A múltkoriban döbbentem rá, hogy már hetek, hónapok teltek el, és anyámmal nem rúgtam össze a port. Tegnap este is úgy beszélgettünk egymással mint két egyenrangú felnőtt. S ez bizony lényeges javulás a viszonyunkban! Tudom, változom, s még hozzá előnyömre! De az erősödést folytatnom kell, hogy bármilyen kapcsolatomban tudjam tartani az egyensúlyt bármilyen érzelmi (be)hatáskor. S ahogyan én változom, úgy módosul a környezetem viszonyulása hozzám. Tényleg igaz a mondás: Ha az ember rendben van, akkor a körülötte levő világ is rendben van.

Tegnap végre kimondtam azt, amit már három hónapja elnyomok magamban: lelkiismeret furdalásom van amiatt, hogy – látszólag – miattam ért véget a kapcsolatom az ex-szel. Tudom, nem ilyen egyszerű a dolog, és azt is tudom, hogy eszközként használtam saját magam arra, hogy vége legyen és végre teljesüljön az egyedüllét iránti olthatatlan vágyam, de az ex szemében nem így van. Csak azt látta, hogy olyasmiért bántottam őt, amit nem is követett el. S ezt sajnálom! Hogy olyannak hisz talán, amilyen nem vagyok.

Ma hajnalban megint álmodtam vele. Elég ez így.