A futást továbbra is gyűröm, bár van olyan hét, hogy csak egyszer jutok el oda, hogy lefussam a szokásos negyven percemet. Igaz, azon a héten más mozgást is végzek, minimum táncolok.

Újabb sűrű hét. Leginkább a délutánjaim. Már nem tudtam két találkozót beiktatni. Pedig az egyik fontos is lenne, a másikat, a barátnőmmel való rég esedékes találkát jövő hétfőre halasztottam. Úgy emlékszem, akkor nincs semmi más programom.

Más: lehet, hogy bolondság, de mindig van – legalább – egy kedvenc ip-címem, aminek a statisztikában való megjelenését szívesen és örömmel veszem. Valamikor tudom, kit takar. Van, hogy nem. A kíváncsiság megvan, s gyakran találgatok. Ha nincs semmi ‘clue’-m, akkor tényleg csak a fantáziám szabhatna határt. Hülye vagyok, és azt firtatom magamban, vajon miért is olvassa rendszeresen a blogom. Drága lissza, talán azért, amiért te jó néhány blogot!

Jelenleg három ip-cím látogatását veszem külön örömmel. Egyikről tudom, ki. A másik kettő rejtély, de szeretem a rejtélyeket.

Mese: Van, hogy pár éve ismersz valakit. Csak úgy érintőlegesen. Látod rajta, hogy bejössz neki, vagy legalábbis ez a megérzésed. De különösebben nem fog meg az illető. Aztán úgy alakul, hogy az utatok egymás mellé kanyarodik. Egy telefonbeszélgetés, és azon az éjszaka felébredve eszedbe jut a társalgás és az illető. Vajon tényleg tetszem neki, kérded magadban. Majd továbblépsz, hiszen megvan a saját életed, benne egy fontos személlyel. Az élet még közelebb sodor benneteket. Napi futó találkozások. Tudod, családja van, így nem is foglalkozol vele mint a másik nem képviselőjével, csak mint egy emberrel. Hónapok telnek, néhány mondatnál nem váltotok többet. Aztán egyszer vagy kétszer többet beszélgettek, tréfálkoztok, talán flörtöltök is. Majd pár napig nem találkoztok. Újra meghallod a hangját, s meglepődsz magadon: örülsz neki, megnyugtat. Vizsgálod magad. Ugye nem, szól a kérdés benned. S megkönnyebbülve állapítod meg, nem, nem érzel iránta semmi komolyat, de talán … S nincs talán, mert te ragaszkodsz az elvedhez: olyannal nem, akinek van társa, párja.