Amolyan őszi hangulat telepedett rám. Pedig nagyon szép idő volt ma. Igaz, csak délelőtt kaptam belőle valamennyit, mikor el- és visszasétáltunk a boltokig. (Vettem magamnak egy karkötőt és egy cipőtartót az előszobába. A Müllerről meg újfent megállapítottam, hogy ragyogó egy bolt. Minden olyan … ragyogó. Egyik ottjártamkor megállapítottam, hogy én is szívesen dolgoznék ilyen helyen. Pedig nem.)
Szóval, estére igazi szomorkás, borongós lett a kedvem, és azon morfondíroztam, hogyan múlnak el barátságok. Min buknak meg. Például azon, hogy szakítok a pasimmal, és nem akarok azokkal az emberekkel (még akkor sem, ha jóbarátoknakszámítanak) találkozni, akik vele is tartják a kapcsolatot. Azt az oldalt hagyom elhalni. Viszont a maguk módján élednek azok az ismeretségek, melyek függetlenek tőle. Sőt! Tartalmasakká válnak túrák és egyéb lehetőségek miatt.
Aztán meglelek egy videót, amit nekem szánt pacemaker, csak a spamszűrő szépen elfogta a hozzászólását. Ez sokat lendített azon, hogy higgyek az emberekben, abban, hogy fontos vagyok, nemcsak a gyerekeimnek, magamnak.
Van jó néhány ember körülöttem, akiket megbecsülök és tisztelem őket, mert látom, érzem, hogy jó emberek, legalábbis szerintem. Tudom, hogy kedvelnek, számítok nekik, és titokban meghatódom. Ma már eljutottam odáig, hogy elhiszem, szerethető vagyok, de még néha meg-meglepődök egy szeretet-kinyilvánításon. Egy Ikrek csak nagy ritkán tud mit kezdeni az érzelmekkel, amik felé irányulnak, s ami benne születnek.
Nagyon kevés embert fogadok be a belső körbe. Egyszerre sokan nem is férnek oda. Talán kettő, esetleg három. S van, hogy egy sincs ott. Most éppen ez van.
Előfordul, hogy engem az egyik vagy A legjobb barátjának tart valaki, és én meg … Nekem nincsenek állandó legjobb barátaim. Nincsen gyerekkori barát, akivel még mindig megosztom a titkaim. Olykor felbukkan egy ember (legyen az férfi vagy nő), aki közelebb kerül hozzám, s hosszabb-rövidebb időre ő lesz a legjobb barát, de aztán az életutunk másfelé sodor minket. Így váltogatják egymást kisebb szünetekkel az életem során. Mint a szerelmek.
Általános iskolában volt Zsanett, majd Timi, gimiben M. Érettségi után E. Aztán lett az első fiú jóbarátom, Laci. Újabb szünet, majd lett T., aki szintén fiú. Őt váltotta az egyik legkedvesebb barát, Csaba. Mennyit nevettem vele! Ő reá emlékszem a legszívesebben. A nagyobbik fiam születése után kismama barátnőm lett, K. Bár a mai napig jóban vagyunk, de … tőle is eltávolodtam. Ott volt D. is szintén a gyerekek révén, de a múltkoriban megállapítottam, hogy már nem tudok vele sem beszélgetni. Egy kedves jóbarátnőm akadt a munkahelyemen, a névrokonom. Bár itt laknak a közelben, mióta megszületett a kisfia, nem nagyon tartjuk a kapcsolatot. A salsa is hozott barátságot, Zs-t, aki szintén férfi. Most tőle távolodom. A tudatalattim elintézi.
Bár néha irigyelve nézem a nagy barátságokat, melyek már évek óta tartanak két vagy akár több ember közt, de tudom, én erre képtelen vagyok. Ezért merült fel bennem, hogy talán arra sem vagyok képes, hogy egy férfibe sok éven keresztül szerelmes legyek, hogy együtt éljek vele éveken keresztül szeretetben, egyetértésben. Hiszen változok, és ő is. Biztos, hog egy irányba változunk majd? Biztos, hogy minden reggel úgy fogok rá nézni, hogy este is őt akarom látni az ágyamban, az ő karjába akarom vetni magam, mikor hazaérkezek?
Viszont azt sem szeretném, hogy nyolcvan évesen az életemre úgy tekintsek vissza, hogy pasik, szerelmek sorát kelljen számba vennem. Hogyan higgyek egy több évig tartó szerelemben, kapcsolatban, ha még nem volt?