Olvasgatom Pacemaker írásait. Egy kicsit visszakerülök a múltba a mostani bejegyzései nyomán. Pár éve ha nem is hasonló cipőben, de valami erre emlékeztetőben jártam én is. Csak fordítva. Én első perctől ragaszkodtam a megfogant gyermekemhez, és az apja csak “belenyugodott”. Szinte végig a várandóságom alatt zaklatott voltam, mert ha szóval nem is bántott a férjem, de keményen éreztette velem, hogy ő az elején még gondolkozott volna a többi lehetőségen. És ez nekem nagyon, de nagyon rosszul esett. Nem győztem a babától elnézést, bocsánatot kérni az apja érzései miatt. A baba megértette, mi a helyzet. Volt olyan, hogy vlmi rosszat gondoltam az apjáról egy ilyen baba-mama beszélgetés alkalmával, válaszul elkezdett rúgkapálni. Védte az apját. Hát, igen, a gyermekek nagyon bölcsek.