Tudtam, hogy összejön a jövő hétvégém. A szombat estére eleve lett volna program, így emiatt “nem aggódtam”. Elengedtem a kívánságom, hogy legyen valami izgalmas péntekre is. És tegnap este jött a lehetőség a választásra: bevállalok-e egy teljes hétvégés túrázást. Már hogyne tenném! Szóval, ez is kipipálva! Igaz, egy kicsit be vagyok tojva, mivel ilyen túrán még nem vettem részt, de … egyszer mindent el kell kezdeni.

A tegnapi napom egy része igen érdekes volt. Azt hiszem, elmondhattam: három a magyar igazság. Ráadás nem volt, vagy legalábbis nem tudok róla. Volt olyan, hogy a munkahelyi számítógépem egyszer csak leállt, és azóta se hajlandó a működésre. Aztán a gyorsposta futára, aki a rendelt könyveket hozta, úgy gondolta, az átvételre vonatkozó kérésemet illik figyelmen kívül hagyni, ergo megbonyolította a csomag átadást. Történt egyéb balfékesség (másé!), de azt már rutinnak veszem. Nos, hála annak, hogy nem vettem végzetes napnak a tegnapot, egész jól alakult a többi része. (Lásd első bekezdést, mint egy példát rá!)