Mintha tisztítókúrán vennék részt. Minden olyan energiától meg akarok szabadulni, ami teherként rakódott rám az elmúlt években. S fel sem akarok venni újakat. Kicsit kerülöm az embereket.

Tegnap futottam ki a zeneiskolából, mert egyszerűen fuldokoltam benn. Kinn fújt a szél, és hagytam, hogy körbe- és átfújjon. Éreztem, ahogy mossa le rólam, az aurámról a piszkot. Csak akkor mentem vissza az épületbe, mikor újra visszanyertem az erőm.

Müller Pétertől olvastam minap néhány sort:

‘Le kell tépni azt a torz maszkot, amit egy rossz viszony rád sütött. Meg kell találnod igazi arcodat. És, főleg, vissza kell nyerned az erődet! Ez a másik fontos tapasztalat: egy lélekrontó kapcsolatban mérhetetlen sok energiát veszíthetsz. Olyan világból, ahol nem szerettek vagy rosszul, önzőn “szerettek”, fáradtan kerülsz ki. Kimerülten.’

Most éppen az igazi arcom szerzem vissza, most éppen az energiám nyerem vissza, most éppen kipihenem magam, most éppen … én önmagam akarok lenni.