A könyvet szinte naponta előveszem, és egy vagy több oldalnyit olvasok belőle. Olyan, mintha napi tanácsokkal, üzenetekkel, biztatókkal látna el. Mikor mire van szükségem. S gyakran találkozom olyan gondolatokkal, melyek bennem is megszülettek korábban. Mint például ez is – csak egy álom értelmezéseként:

“Amikor a fény harcosa már ügyesen bánik a kardjával, ráébred, hogy felszerelése hiányos: be kell szereznie egy páncélzatot.

El is indul, és meghallgatja az árusok ajánlatait.

– Öltse magára a magány mellvértjét – mondja az egyik.

– Használja a cinizmus pajzsát – mondja a másik.

– Az a legjobb páncélzat, ha nem keveredik bele semmibe – javasolja a harmadik.

De a harcos egyikükre sem hallgat. Derűs szívvel megy haza, és magára ölti a hit elnyűhetetlen köpenyét.

A hit elhárít minden csapást és kristálytiszta vízzé változtatja a mérget is.”

(P. Coelho: A fény harcosának kézikönyve)