Úgy két perce olvastam, először, A fény harcosának kézikönyvében:

“A fény harcosa mindig kap egy második esélyt az élettől.

Miként a többi ember, ő sem úgy született, hogy rögtön értett volna a kardforgatáshoz. Sokszor hibázott, mielőtt megtalálta a Személyes Történetét.

Nincs olyan harcos, aki a tábortűznél azt mondhatja a barátainak:
– MIndig helyesen cselekedtem.

Aki ezt állítja, hazudik, vagy még nem ismeri önmagát. Az igazi harcos sokszor vétkezett a múltban.

De útja során megfigyelte, hogy azokkal, akiket megbántott, később mindig újra összehozta a sors.

Megkapta az esélyt, hogy jóvátegye a vétkeit. És mindig élt is ezzel az eséllyel, gondolkodás nélkül.”