Itt tipródom már pár napja, hogy írjak vagy se J-nek. Két okot kapásból tudok találni a nem-re. Egy: megígértem (megint egy fogadalom! :-/ ) magamnak, hogy “törjön le a kezem, ha írok”. Szóval, ez már egy jelentős érv a ‘nem’ mellett. A másik: nem akarom elhamarkodni a levelet. Bár talán sok jelentősége nem lenne a tartalmát illetően. Vagyis úgy találom, az idő-tényező sem mellékes.

Egyébként meg írhatnékom van. … Ja, mi szól az ‘igen’ mellett? … hm. Van egyáltalán olyan érvem? Hát, talán a barátság megőrzésének érve. Vagy …. az ‘írhatnék’-é.

Nem is tudom, hogy mit mondhatnék abban a levélben. Lehet, hogy ez a legfőbb akadálya annak, hogy megszülessen? … talán. Vagy más…

Vagy nem akarom megint ugyanazt a helyzetet előidézni, ami volt. Ó, nem, nem érzelmekről van szó. Ahhh, azt hiszem, azt már tudnám kezelni rendesen. Nem. … Itt az oda-visszamenő levelekről lenne szó. A tartalmukról. Ki miről ír. És nem mellékes a hogyan sem. Odafigyelés a másikra, mi kerül leírásra és hogyan. Meg akarjuk-e szabni, hogyan gondolkodjon a másik, és hogyan élje az életét. Csupa jó szándékból. … Szóval, ebből nem kérek. Mert utálom, ha meg akar vlki változtatni engem. Vagy így fogad el, ilyennek, akár milyen is vagyok. Vagy semmilyennek. Ez utóbbi esetben: szevasz-tavasz! 

Szóval, talán nem akarom megtudni, hogy a helyzet változatlan … és ez a legeslegfőbb ok, amiért nem kezdek bele a levélbe. ………