Éjjel megint olyasmit álmodtam, ami nyomot hagyott. Hajnal háromkor riadtam fel belőle, és időbe telt, míg visszaaludtam.
Persze, csak érzés és minimális képek maradtak az álomból. S mindez keveredik a tegnap este érzelmi nyomaival. Hát így tényleg nem unalmas az életem! – izgalmassá teszem.
Elmorfondíroztam azon, milyen fura, hogy itt a kulcs a kezembe. Az életemhez, ahhoz a világhoz, ami az enyém. Tudom, hogyan tudnám alakítani őket, de a tudás (az információ birtoklása) és a gyakorlati alkalmazás nem mindig találkozik. Pedig milyen egyszerűnek tűnik! “Ha az ember rendben van, a világa is rendben van.”
Végülis időm van a gyakorlásra. … mosoly …
“Vess el egy cselekvést, és egy szokást aratsz!
Vess el egy szokást, és egy jellemet aratsz!
Vess el egy jellemet, és egy sorsot aratsz!”
Szia Lissza,
régen jártam errefelé…
az az érzésem, hogy -valahol megpattant egy húr…
vagy rosszul asszociálok?
Milyen húrra gondolsz? Nem értem.