A harcos – akaratlanul – tesz egy rossz lépést, é s lezuhan a szakadékba.

Kísértetek fenyegetik, magány lengi körül. Mivel mindig a jó ügyért harcolt, nem gondolta volna, hogy az megtörténhet vele, de megtörtént. A sötétben szólítja mesterét.

– Mester, szakadékba zuhantam – mondja. – Sötét és mély a víz.

– Vésd jól az eszedbe – feleli a mester -, hogy akit vízbe fojtanak, az nem alámerül, csak lesüllyed a víz alá.

És a fény harcosa összeszedi minden erejét, hogy kijusson a gödörből, amibe belekerült.

(P. Coelho: A fény harcosának kézikönyve)