Mióta a gyerekek iskolába járnak, félkilenckor már mindkettő az igazak álmát alussza. Nem bánom, hogy ilyen hamar nyugalom van.

Ma keménynek és szava tartónak kellett lennem. Az új rendszer szerint hamarabb kell a szokásosnál megfürödniük, hogy aztán meséljek nekik. Ha időre nincsenek készen, akkor … nincs mese. Hát ma nem volt mese.

Rájöttem, hogy nem vágyok emberek közé. Jövő hét végén megyek egy szervezett túrára, és inkább csak arra gondolok, milyen jó lesz a szép környezetet fotózni, sétálni a gyönyörű tájon. Nem érdekel, kik lesznek a társak, esetleg ki lesz a szobatársam, a buszon ki mellett ülök majd. Csak az izgat, hogyan fogom azt a szombatot eltölteni – én és a fényképezőgépem.

Lassan szerveznem kellene a következő szabad hétvégémre az utazásom: szobafoglalás, illetve a látnivalók összeszedése. Azt hiszem, először Vácra megyek. Aztán Pécs, majd a hosszú hétvégén Sopron-Kőszeg kombó. Egyelőre ezek a városok jutottak eszembe, de tovább töröm a buksim. Ötlet?