Vajon hogyan nevezik azokat az egyedülálló anyákat, akik élete a gyerekeket nem tekintve hasonlít egy szingliére? Egyáltalán mit jelent a szingliség?

Számomra azt, hogy egy egyedülálló nő kiegyensúlyozottan, önállóan, magabiztosan éli az életét. Nem görcsöl azon, hogy éppen nincs pasija.

Lánykoromban nem tudtam elképzelni, hogy ne vágyjak a társas életre, bár még nem tapasztaltam, milyen is az. Aztán számomra a válás felszabadulást jelentett. Igaz, volt akkor egy barátom, akivel felmerült az összeköltözés, de miután nálam, nálunk töltött egy hetet, pár nap után minden bajom volt, hogy ő ott volt. Azt gondoltam, hogy ez csak rá érvényes, de később rájöttem, hogy nem.

Az elmúlt szűk három év alatt kialakult életterembe, a lakásomba nehezen engedek be mást. Legyen az a férfi, akit történetesen szeretek.

Ezzel ellentétben áll az az odaadás, ahogyan én körbe tudom venni a szeretett férfit, és ahogyan neki felkínálom az összes szabadidőmet, hogy együtt tölthessük azt. Csak ne nálam történjen!

Egy ideje (2-3 éve) abban a kettősségben csücsülök, hogy szeretnék is együttélni a – leendő – párommal, meg a hátam közepire sem kívánom a társas életet, mert olyan jól érzem magam így.

Talán mire találkozom a Nagy Ővel, benő a fejem lágya.