A nagyobbikom komoly képpel sündörög körülöttem. “Anya!” – szól. “Tessék, kisfiam!” – felelem, és várom, hogy elmondja, mi foglalkoztatja a kis lelkét. Rám néz nagy szemekkel, és végre feleli: “Anya, kakálni kell!”

És én megkönnyebbülök: nem nősül meg, nem megy papnak, nem követett el semmi törvényellenest. Egy kérdés azonban felmerül bennem. 10 év múlva is nagy bejelentés tárgya lesz-e ez a szükséglete?