Éjjel vagy egy órán át ébren voltam. Aztán hirtelen reggel lett. S persze, megint végig álmodtam az éjjelt. Egy idő után a sok álom fárasztó…

Állok az iroda közepén, bámulom az üzemek közt és körül futó csöveket, a különböző tornyokat, s bevillan egy gondolat: a világom újra átalakulóban van. Változtam, s ezt a változást követi a világom.

Helyezkedés.

Jöttem ki a kapun, az empéhárom lejátszó Willie Chirino dalát játszotta. A táskámmal való molyolásból feltekintve egy kék szempárral akadt össze a tekintetem. Egy halvány mosoly kísérte a kékséget, én pedig belül összerezzentem. Régen hatott már rám így egy pasi. Jól esett.