Nézem az emberek – sajnos – nagy részét, akikkel jövet-menet találkozom az utcán, itt-ott a világban, s azon filózom, mivel lehetne őket rávenni arra, ahogy többet törődjenek magukkal: a testük-lelkük edzésével, fitten tartásával. Tudom, ezt már egyéni szinten csak elszigetelt tűzoltás lenne, bár nem elhanyagolható, ha az egyes embert tekintem. (Sok kicsi sokra megy.)

Elmolyolva a témán arra a megállapításra jutottam, hogy ez a dolog nem is olyan egyszerű. A magyarok többsége eléggé pesszimista beállítottságú, ami kihat az életvezetésére. Egy tudatos és széles körű szemléletmódváltásra, módosításra lenne szükség. Hogy ne írjam le, kiknek kellene ezt irányítani! A média szerves része lenne ennek… mint ahogy a negatív “kampányban” jelenleg.

Az egyik kolléganőm múltkoriban megjegyezte, hogy az egyik naci milyen jól áll rajtam, de ami szerinte nem is csoda, hiszen vékony vagyok, ergo minden remekül néz ki rajtam. S milyen könnyű lehet nekem vékonynak maradni, mert hát sokat (kihez képest? – jegyezem meg) mozgok. No, bevetettem azt a szöveget, hogy alkati dolog. Meg azt is, hogy nem voltam ilyen mindig. Hordtam én 40-42-es méretű ruhákat is. Lánykoromban. Persze alig hitte. Mondtam, hogy nekem csak jót tettek a szülések. Ugye sokat kellett a kölykök után futkosni? – jött a kérdés. Nem így értettem, válaszoltam. A kilók attól kezdtek peregni rólam, hogy közelebb kerültem önmagam megismeréséhez és felvállalásához azzal, hogy két gyerekem lett.
Mert hát ugye tudván tudjuk, hogy a háj egy fajta védő réteget képez az ember köré. A lélek építi olyan probléma kompenzálásként, amit nem tud megoldani magától. Így mikor valaki edzeni és fogyózni kezd, hogy a hájától tartósan megszabaduljon, a lelkét is gyógyítani kell, hogy az elért eredmény eredmény maradjon.

Nem akarok nagyon romboló megállapításokat tenni, mert inkább a pozitív jövőképet lenne okos dolog előrevetíteni, viszont egy megfigyelést nem hagyok el: a hajdúszoboszlói strand tömve volt emberekkel, mikor mi ott strandoltunk (meg akkor is, amikor nem). A korombeli és idősebb férfiak többsége eléggé elhanyagolt testtel rendelkezett, ami az izomzatukat illeti. No comment.
Tudom, ízlések és pofonok, és leginkább azt tükrözi, hogy az én ízlésem nagyon kényes (:-P), de öt nap alatt csak egyetlen egy pasira tudtam azt mondani, hogy hűha, ez aztán a tízes skálán megkapná a tíz pontot tőlem külső alapján. (Ennek ellenére nem ugranék a nyakába csak úgy, mert nem a zsánerem.) Újfent … no comment.

Szóval, továbbra is él bennem a halvány vágy, hogy “megmentsem” az embereket, hogy segítsek nekik valamilyen módon. Bár valaki azt mondta egyszer, hogy az emberek nem akarják, hogy segítsenek nekik vagy megmentsék őket…