Akárki akármit mond, nincsenek véletlenek. A kérdéseinkre, ha odafigyelünk, ha nem, bevonzzuk a választ. S aminek meg kell történnie, az megfog. Mert úgy kell lennie. A többi csak színesíti, izgalmassá teszi az egyébként sem unalmas életet.

Minden szubjektív. Ez ellen sem tudunk semmit sem tenni, csak felismerni és elfogadni. Ami nekem tragédia, a másiknak csak egy hétköznapi esemény, és vica verse. Ami engem a csillagokig repít, mert akkora öröm, a másik arra csak kimereszti a szemét, mert nem érti, én miért örülök ennyire. És így tovább…

Csak elképzelni tudom, hogyan látja egy színtévesztő a világot. Elgondolkodtál már ezen? Neki a zöld biztos, hogy olyan zöld, mint neked vagy nekem?

Különbözőek vagyunk, és ugyanennyiféleképpen látjuk a világot. A saját világunkat. A mi kis illúziónkat. S ha már itt tartunk: gondold el, hogy a saját világodat magad építed fel, a saját ízlésednek, vágyaidnak megfelelően. Csak kívánj, higgy és tudjad, hogy megérdemled!

A Nők lapjában olvastam a múlt héten, hogy a drog stop-nál telefonossegítőként dolgozók többségében olyan eseteket vonzottak be maguknak, amik a saját életükben felbukkanó tanulnivalókra mutatott rá.

Így hát… a kérdéseinkre, ha odafigyelünk, ha nem, bevonzzuk a választ. A tanulnivalót, ha ezen életünkben kell, akkor meg fogjuk tanulni.

Nem is egyszer mondta a kineziológus nekem: annyi, de annyi információ és tudás van benned, miért nem használod? Hm… Ezen még dolgozom.