A legtöbb ember boldog párkapcsolatra vágyik, és ha éppen nem abban él, szeretné tudni, hogy megvalósul-e az álma. (A kevesebből már egyet ismerek: ő nem igazán vágyik párkapcsolatra…) Nekem alkalmam adódott arra, hogy megtudjam, egyáltalán lesz e ilyen ezen életemben, és ha igen, mikor. A jelen helyzetben két okból is kíváncsi voltam rá, s a megtudottak fényében meg is értettem, miért olyan érzéseim és gondolataim voltak.

Elmentem egy asztrológushoz, és megcsináltattam az egész ezen életemre vonatkozó elemzést. Átolvastam és sok mindent megértettem, vagyis magamat, ezt az embert, aki jelenleg vagyok. Ha tetszik, ha nem, két dolog játszik az életemben nagy szerepet: a szerelem és a pénz. Ez utóbbin meglepődtem, de elmagyarázta az asztrológus, hogy ez nem azt jelenti, hogy én pénzfüggő lennék, hanem az életem alakulásában, a kapcsolataimban, a munkámban, szóval bármelyik életterületemen megjelenhet és valamiképpen szerepet játszhat.

Nos, a szerelem… A tesóm mondta egyszer, ő arra emlékszik, hogy én mindig szerelmes voltam valakibe. Nem tudom, mások hogyan élik meg, de való igaz: ritkán voltam nem szerelmes. S most itt az idő, hogy eltöltsek úgy pár hónapot, hogy nem rajongok senkiért, nem álmodozom egyetlen egy pasasról sem.

Mikor a legutóbbi ex-szel szakításra került a sor, két érzés kavargott bennem. Az egyik, azt hiszem, természetes reakció, a másik számomra igen furcsa volt. Egy részről meg akartam tudni, hogy az ex-szel van-e még jövőnk együtt (mindkét lehetséges verziót – igen és nem – élénk lehetőségként éltem meg), másodszor pedig azt éreztem, hogyha a “nemet” választom, egyszerűen nincs igényem, vágyam másik szerelemre a közeljövőt tekintve. Na, ilyen még nem fordult elő velem! Ezt a tiszta érzést, hogy most egyedül kell lennem, soha nem éreztem. Nem dühből, férfiutálatból ered, hanem inkább azt sugallja, hogy végre magammal kell foglalkoznom. Fura, mert ez nem tudatos döntés, hanem belülről fakadó, egyszerű közlés saját magam felé.

Hogy jön ide az asztrológia?! A legutóbbi bekezdést magyarázza az a megállapítás, amit az asztrológus tett. Megnézte, hogyan alakul a szerelmi életem a jövőben. A jelenbe, illetve a közelmúltba is betekintett, s a “látottak” sok mindent megmagyaráztak nekem. Annak, ami történt, így kellett lennie a csillagok szerint is (egyébként egy csomó tanulnivalóval szembesített az ex-szel való viszonyom). Viszont, hogy a saját akaratomat is kipróbáljam, megadtam magamnak a döntés lehetőségét leszületésemkor a jelen pillanatra: most arról kell döntenem, hogy még elhúzom az ex-szel ezt az együtt vagyunk-szakítunk játszmát még egy évig, vagy a sarkamra állok (és ő is), és lezárjuk végérvényesen. Ez utóbbi tűnik értelmes megoldásnak, különösen úgy, hogy tudom, mikor tájt (egy bizonyos időintervallumban) érkezik az életembe a NAGY Ő (mert van nekem olyanom a csillagok szerint). Valahogy azt érzem, hogy a régi lezárása és az új elkezdődése közt jó néhány hónapnak el kell telnie, mert az újhoz egy olyan nő kell, aki tisztában van önmagával. Ehhez pedig idő kell. És itt jön be az előző bekezdés második érzése.

Egy szóval, örülök, hogy elmentem az asztrológushoz. Megkaptam a válaszaimat a kérdéseimre, és sikerült helyesen döntenem.

S most kíváncsi vagyok magamra: hogyan élem majd meg a pasi mentes időszakot? Megsúgom: már kezdtem alkudozni magammal “egy kis flört még belefér” címmel, és még csak néhány nap telt el. … vigyor…