Ma a takarítás és az olvasás napja van. Csak este jönnek haza a gyerekek, addig még szabad vagyok.

Rendbe tettem a szobájukat. Még a számítógépen is frissítem a tűzfalat és az AVG-t.

Közben kitört a zivatar. Csendes eső, villámmal és mennydörgéssel. Az előbb elég közel csapott be a villám…

Olyan napom van, hogy először patópálas hozzáállással (“Ej, ráérünk arra még!”) nézek egy betervezett feladatra, majd egy-két óra múlva fogom magam és gondolkodás nélkül megcsinálom.

Csend van körülöttem. Néha nosztalgikus gondolataim, emlékeim támadnak, aztán megállapítom, hogy nem is hiányzik a múlt, ha nem gondolok rá. S talán akkor sem, ha igen. Szép volt, de … elmúlt.