Szóval, még mindig kerek a világ. És így is lesz. Egy darabig mindenképp. Azt hiszem, már nem rajtam múlnak a dolgok. A természeten és rajta. (Ki az a ‘rajta’?:-D)

Sosem hittem volna, hogy egyszer így történik majd. De, ahogy Boli barátom is mondja, sokat változtam az elmúlt pár hónapban. És jó irányba, ez tutti. Most már tudom, hogy miért ismertem meg Bolit, miért alakult úgy az elmúlt ősz és a tél eleje, ahogyan, és miért kezdtem el netezni, blogozni.

Lehet, hogy egy kicsit túl is reagálom most itt ebben az írásban a helyzetet, de egy ilyen felfokozott állapotban mást nem is tudnék csinálni. Vagy így vagy sehogy. … Mert boldog vagyok és kész.