Kibámulok az ablakon és szerencsésnek érzem magam. Hogy a gyár helyett zöldet, domboldalt fákkal nézhetek, ha a munka szünetében felnézek és kipillantok a külvilágra.
Látom az erdő felett köröző két ragadozó madarat. Ők egy pár. Nekem az összetartozást, a harmóniát sugározzák lassú körbetáncoló reptükkel; s azt, hogy nem oly sokára én is “megtalálom” a párom.
Kinézek az ablakon és boldog vagyok, mert … szerencsés vagyok.