Fura álmaim voltak. S persze már csak darabok vannak meg belőle. A legutolsóban (végülis erre riadtam fel) egy sms-t kaptam az legújabb Extől, amiben valami olyasmit ír – nem szó szerint -, hogy az együtt töltött, emlékezetes öt nyarat ne csúfoljam meg haraggal vagy egyéb negatív érzéssel. Bár lehet, hogy csak én kombinálom ilyen jelentéssé a szöveget. Egyedül az öt nyár a biztos rész.

Nos, valójában öt nyarat nem töltöttünk együtt, sőt azt a kétszer három nyári hónapot, ami nekünk jutott (volna), pont szakításokkal szórakoztuk el. Tavaly is és ez éven is.

Mára eljutottam oda, hogy csak a baráti szeretetét szeretném kérni. Bár szerintem a tegnap esti kirohanásommal (valami hülyeségen felbosszantottam magam), nem éppen ezt támogattam. … Szeretnék már túljutni ezen az egészen érzelmileg: hogy ne kavarjon fel semmi sem, ami vele kapcsolatos. Nem akarom vele újra kezdeni, egy cseppnyi vágyam sincs efelé, de mivel egy társaságba tartozunk, könnyebb lenne, ha már egy hétköznapi barátság lenne köztünk.

A dühös kitöréseim (amik voltak) ellenére nem haragszom rá. Bár néha úgy érzem, hogy ő igen. Nem az a felszíni düh, harag van benne, hanem egy fajta, mély, kicsit rejtett, csalódottságból eredő düh. Mintha hibáztatna a történtekért, mert hogy így alakult köztünk a dolog. Meglehet, hogy egészen másként érez, s csak a megváltozott hangnem sugallja nekem a “hamis” érzést. …. most nem írom, hogy “mindegy“.