Megállapítás, illetve felismerés: Leginkább azok a szakítások, elválások viselnek meg legjobban, amikor az extől való – kényszerű – eltávolodásban egy nagyon jó barát elvesztését élem meg.
Ha már ezt a szerepet elveszti az úriember még a kapcsolaton belül, akkor könnyebb és kevésbé megrázó a dolog.
Nagyszerű, ha egy bizonyos idő elteltével a volt baráttal/szerelemmel visszaáll, illetve újra kialakul a barátság. Csak barátság. Ritka nálam, de van ilyen.
Az, hogy ritka, nemcsak rajtam múlik. Azt hiszem, a barátságra való készség alapvetően bennem van szinte mindegyik esetben, de csak akkor, ha a másik, az ex is így áll hozzá.
Háj!
Külön lehet venni a barátságot és a szeretetet attól, hogy valaki tetszik?
1 hónapja szakítottam egy lánnyal (ő velem), aki most jobban hiányzik emberként és társként, mint nőként. És azt hiszem, kapcsolatunknak ez volt az egyik mélypontja…nyilván ezt megérezte, aztán a tizenikszedik ígéretem után, hogy minden jó lesz, megunta…
De most meg nagyon hiányzik, de igazából nem tudom melyik érzés. Amit tőle kaptam, a sok szeretetet, vagy ő maga.
Nem értem….és magamat sem….
Volt egy szerelmem, akit a legjobb barátomnak is tartottam. A szakítás megviselt – mindkettőnket -, de tudtuk, így a legjobb. Mindkettőnk akaratán és szándékán múlt, hogy az általam kért két-három hónap kommunikációs szünet után barátként tudtunk szót váltani.
Ha nem is tartjuk napi szinten a kapcsolatot, tudom, hogy bármikor számíthatok rá, és ő is ugyanúgy rám. A szerelem elmúlt, s maradt a barátság, aminek jobban örülök ma már.
Azt mondom: az idő mindent megold. Türelem!
Köszike!
Igyekszem, bár nem könnyű. Úgy érzem, mintha nagyon rég óta ismerném, közben csak 3 hónapig tartott az egész…de ahhoz képest eléggé megviselt a dolog.
És az meg a másik érdekes volt, hogy ő jobban szeretett engem, mint én őt, szinte feltétel nélkül és én ezt néha úgy viszonoztam, hogy visszaéltem vele.
Sosem ismertem magam erről az oldalról, de tényleg néha azt bántja az ember akaratlanul, akit a legjobban szeret.
Ő (talán) menekülésképpen visszament a volt barátjához.
Nyilván azért is, mert tőle abban a pillanatban megkapta azt a szeretetet, amit tőlem nem tudott és azt, amit egy nőnek kell éreznie, hogy vágynak rá.
Nehéz, de nagyon remélem, hogy fogunk találkozni még, mert úgy érzem, hogy ez most így nem lehet befejezett.
Minden kapcsolat egy tanulnivalót hoz magával.
Ha tényleg nem lezárt az ügy, akkor a sors össze fog hozni benneteket.
Hello!
Az is lehet, hogy az érzés jobban hiányzik mint maga a személy? Egyszerűen csak jó volt megkapni azt a szeretetet valakitől, amit lassan 2 éve nem kaptam meg senkitől? Volt egy nagyon hosszú kapcsolatom, amiben nem kaptam meg úgy a szeretetet, ahogy azt én szerettem volna. Lehet ez is az oka annak, hogy szinte bárki aki ki tudja mutatni felém a szeretetét, ahhoz ragaszkodom, még akkor is, ha mondjuk mint nő nem fog meg?
Pedig szerető családban nőttem fel, nem kárpótolni akarom valamivel az “elmulaszott” éveket, mert nem ilyen volt….
A legtöbben vágyunk arra, hogy szeressenek minket.
Van, hogy egy kapcsolat egy ideig kielégíti az összes elvárásunkat, igényünket, álmunkat. Aztán “túlnőjük” a kapcsolatot vagy talán egy idő után kijönnek a különbségek, és azt érezzük, már többre, másra vágyunk. Ha ezt a vágyunkat nem tudja a jelenlegi párunk kielégíteni, tovább kell lépni.
A következő szerelem nagy valószínűséggel meg fogja adni azt, ami az előzőből már hiányzott.
Íme egy idézet:
“Keressük az ideális partnert, s közben megfeledkezünk arról, hogy a rezonancia törvénye értelmében csak akkor tudjuk magunkhoz vonzani az ideális partnert, ha előbb mi magunk válunk ideális partnerré. Így tehát az a társ, akivel e pillanatban éppen együtt vagyunk, pontosan az ideális társunk, minthogy éppen azt a leckét kínálja nekünk, melyet még meg kell tanulnunk ahhoz, hogy valóban ideális társak legyünk.”
( Kurt Tepperwein: A szellemi törvények)
Azt írtad: “Lehet ez is az oka annak, hogy szinte bárki aki ki tudja mutatni felém a szeretetét, ahhoz ragaszkodom, még akkor is, ha mondjuk mint nő nem fog meg?”
Nekem voltak és lesznek olyan barátaim, akik férfiak. Nagyon jó barátaim voltak ők, pedig férfiként nem fogtak meg. Szerintem van nő-férfi barátság. Pl. van egy férfi, akivel az első pillanattól fogva különös a kapcsolatom. Úgy tudom megölelni, annyi szeretettel (és ő is engem), hogy olyan ölelést én csak a szerelmeimnek szoktam adni. Nem vonzódom hozzá, viszont … nagyon örülök, hogy van ilyen barátom is.
Akkor eme idézet szerint, ha a tükörképem az aktuális ideálsi partnerem, akkor magammal nem voltam megelégedve külsőleg?
Tény, hogy nem most vagyok annál a pontnál, amikor a tükörbe nézve azt mondom, hogy “ez igen!”, de elvagyok….
Viszont érdekes dolog történt: most mellém rendelt egy nagyon szép és értelmes lányt a sors, akit pár hónapja ismerek, de most ugye több időm van már rá, de őt meg elkönyveltem annak, hogy azért kaptam, hogy átvészeljem a nehezebb időket.
Kishitűség, de úgy érzem nem jönne össze velem, pedig nagyon sok időt töltünk együtt (naponta órákat) és élvezzük egymás társaságát. De mintha minden második szavából azt venném ki, hogy abszolút nem vagyok a tipusa. Persze nem konkrétan mondja….
Önbizalomhiány….
Mert egy 10ből 9as kinézetű csajszi (számomra), én meg most nem éppen vagyok a csúcson….
Próbálok a halmazomból kifelé tekintgetni, ő egy kicsi, alacsony, vékony lány, én meg 185 centivel 100 kilóval pont a másik fele vagyok….
De mit csináljak, ha az ilyen tipusok tetszenek? Én meg az ilyeneknek nem…:)
Közben meg úgy érzem, hogy beleszerettem, de nagyon….
Ne haragudj, hogy ezekkel fárasztalak, de örülök, hogy rátaláltam az oldaladra, nagyon-nagyon érdekes és jó.
🙂
Nem kell elnézést kérned. Szívesen reagálok a hozzászólásaidra.
Először az idézet: arról szól, hogy amíg nem vagyunk egységben önmagunkkal, addig mindig olyan embereket (köztük párt) fogunk magunkhoz vonzani, aki az aktuális problémára adnak választ, vagy segítenek valamit megtanulnunk. Pl. ha önbizalomhiányban szenvedsz, akkor olyan lányt kaphatsz magad mellé párnak, aki ezzel valamilyen módon szembesít. S neked az a dolgod, hogy az önbizalmadat növeld. Ez azért is fontos, mert amíg ezt a tanulnivalót nem tanulod meg, minden kapcsolatodban (bármilyen emberi) előjöhet.
Ha már kiegyensúlyozott, önmagaddal tisztában levő emberként létezel a világban, akkor egy ilyen nőt vonzol majd magadhoz. Vele lesz egy tökéletesnek mondható párkapcsolatod.
Második rész: Megint csak magamból tudok kiindulni, amit ne vegyél szentírásnak!
Amint már korábban említettem, voltak olyan fiú barátaim, akikkel nagyon jól kijöttem, de csak barátként tudtam rájuk nézni, gondolni. S mikor bármi jelét mutatták, hogy többet akarnának, vagy figyelmen kívül hagytam a jelzést, vagy tapintatosan közöltem velük, hogy nekem a barátságuk többet ér, minthogy egy rövidke liezonnal ezt megzavarjam, tönkretegyem.
Ha valóban többet szeretnél attól a lánytól, jelezd neki óvatosan. Valamiképpen biztosan reagálni fog, ebből tudod, hogy ő hogyan áll a dologhoz.
Azon is érdemes elgondolkodnod, hogy számodra mi fontosabb: a barátsága vagy …
Hello!
De ha én jól érzem magam a bőrömben, mert jó tükörbe nézni, attól még ő lehet, hogy nem tetszik nekem. Vagy valószínűleg akkor nem is őt vonzottam volna be?
Azt viszont megfigyeltem, hogy akkor vonzok be lányokat, amikor boldog vagyok, csak úgy magamtól, senki mástól…
Új melóhely, új társaság, élvezem ami körülöttem van, stbstb. Ez volt egy pár hónapja is.
De akkor miért van az, hogy egy csomó ‘lúzernek’ kinéző forma olyan csajokkal van, hogy csak pislogok? Ők elfogadták magukat?
A tegnapi nap úgy alakulhatott volna, hogy a közös társaság együtt szórakozik. Aztán meghallotta, hogy én is mennék és azt mondta, hogy akkor ő nem.
1 hónap telt el, ezek szerint ez kevés volt még neki. Annak ellenére, hogy a volt barátjával van, nem akart még egy légtérben sem lenni velem. Kicsit csökönyös, persze tudom, hogy csúnya amit tettem, de én nagyon szeretném, ha egyszer tudnánk beszélgetni mint két értelmes ember. Nagyon hiányzik ez a része a dolognak.
Erre azt mondta az egyik közös barátnő (kicsit nyersen), hogy “Ha már más alatt fekszik, akkor miért nem tudott ezen átsiklani???”
Csak tudnám mit akarok….
“egy csomó ‘lúzernek’ kinéző forma olyan csajokkal van, hogy csak pislogok? Ők elfogadták magukat?”
Meglehet. Nem ismerjük őket, sem a fiúkat, sem a lányokat. Ki tudja, ki miért van a másikkal, mit adhatnak egymásnak…
Nos, elmondhatom, hogy az átlagnál jobban kinéző nő vagyok, s nekem is volt olyan barátom, aki … nem tartozott a jóképű pasik közé. Viszont nekem ő nagyon tetszett, s még ma is. Nem a külseje fogott meg, hanem az, hogy nagyon jól kijöttünk egymással – minden tekintetben.
Az ex-barátnődnek még szüksége van időre, térre, és arra, hogy ne találkozzon Veled, mert az valószínűleg felzaklatná. Talán haragszik, de ez érthető egy szakításkor. Van, hogy több hónap kell az érzelmi eltávolodáshoz, van, hogy kevesebb. Kinek hogyan sikerül, még akkor is, ha közben már mással van. Tudom, mert megtapasztaltam ezt a történetet is. Azt vallom, hogy az egészséges, ha egy szakítás után jó pár hétig, esetleg hónapig nem találkoznak a felek. Nekem ez vált be.
Ma már alkalmazom a tudatos elengedést is.
Hm. Az jó, ha tudni szeretnéd, mit is akarsz.
És ha nem szeretném, hogy érzelmileg eltávolodjon tőlem?
Gondolom ilyenkor már ez nem rajtam múlik….
Tudatos elengedés? Az hogyan működik?
“És ha nem szeretném, hogy érzelmileg eltávolodjon tőlem?”
Mit is akarsz valójában?
Tudatos elengedés:
Most azt írom le, én hogyan csináltam legutóbb, illetve ez még folyamatban
van.
Először is eldöntöttem, mit akarok: szeretném-e, hogy újra kezdjük az
ex-szel, vagy végleg elválok tőle. Mivel az utóbbit akartam, első állomása
volt az, hogy meggyászoltam. Azaz mikor egyedül voltam pár napig és végre nem kellett senki előtt kontrolálnom magam, felidéztem az összes kedves emléket. Persze, jókat bőgtem. Volt, hogy dühöngtem. Elpakoltam az összes rá emlékeztető, vele kapcsolatos tárgyat, ami szem előtt volt.
Ezután pár napig hagytam, hogy csak éljek. Igyekeztem, nem rá gondolni,
vagyis mindig eltereltem a gondolataim, ha bevillant egy vele kapcsolatos
emlék.
Aztán mikor már kevésbé zaklatott fel bármilyen emlék, végiggondoltam, hogy mit kaptam ettől a kapcsolattól, mit tanultam, ha tanultam. S azt is, hogy ha újra együtt lennénk, akkor milyen lenne a kapcsolatunk. Megállapítottam, semmi sem változna, ergo … helyes a választásom.
Mivel eldöntöttem, hogy leteszem végleg, ezért ezt minden alkalommal,
amikor eszembe jutott, erre emlékeztetem magam. Mindenhez így állok hozzá.
Mivel minden szokás rögződéséhez legalább 3 hét folyamatos gyakorlás,
ismétlés szükséges, ha ennyi ideig tudatosan kitartasz a döntésed mellett,
akkor …
Ez a tudatos “kondicionálás” leginkább akkor működik, ha valóban azon
elhatározás mellett van az ember, amit akar. Ezzel a módszerrel szerintem
céltudatosabban és gyorsabban el lehet engedni mindent, nemcsak az ex-eket.
🙂
Köszönöm, ez nagyon jó ötlet, csinálom.
Már említettem, de
tudod, amiért döntésképtelen vagyok, az az, hogy még mindig hiányzik mint ember…de ugye ezt beadni egy nőnek….hogy úgy nem is hiányzik mint nő…
Viszont szeretnék egyszer máshogy állni hozzá, szeretném ha egyszer nőként is megfogna. Mert tudom, hogy akkor a mi kapcsolatunk tökéletes lenne.
Erre mondják a barátok, hogy ilyen nem lesz. Ha egyszer nem volt meg a szikra, akkor sosem lesz.
Pedig én nagyon szeretném…
Nem akarom lezárni, de lehet, hogy az lenne a megfelelő megoldás.
Ah, most már értem!
Nos, gondolom, Neked sem esne jól, ha egy lány, aki Neked bejön mint nő, CSAK az emberi részedet kérné belőled. Te meg közben – esetleg – fülig szerelmes lennél belé.
Egyébként totálisan átérzem az általad írtakat.
Nos, soha ne mondd azt, hogy soha! Meg hát nincsenek lehetetlenek. Azonban azt vallom, hogy ha van szikra, akkor van, ha nincs …. akkor nincs. Legalábbis nálam tuti így működik.
A legutóbbi kapcsolatom után rájöttem, hogy bizony néha ott a “de”. Úgy gondoltam, és talán még most is, hogy az ex-szel tökéletes lehetett volna (néha az is volt), de egy “gyenge láncszem” miatt nem lehetett az. Ezért került sor a szakításra. Fájt a dolog, és miatta is írtam a fenti bejegyzést. De igyekeztem tudatosítani magamban, hogy ennek így kellett lennie, mert lehet, hogy a személyében egy barátot is elvesztek (bár még talán lehetünk azok), de ezzel megadom a lehetőséget magamnak arra, hogy találkozzam azzal az emberrel, akivel a kapcsolatom valóban tökéletes lesz.
Döntsd el, mit is akarsz valójában tőle, és ha megvan a választás, akkor aszerint cselekedj!
Szeretném ha lenne szikra. És akkor tudnám.
3 hónapig tartott, másfél hónapja lett vége és azóta minden egyes nap eszembe jut. Nem tudom, hogy ennek így kell-e még lennie, de azt hittem gyorsabban gyógyulok. De mintha valami fogna…vagy nem is tudom.
Nem jó érzés.
Közös barátaink vannak, de én nem mernék felé mozdulni sehogyan sem. Főleg azért nem, mert azt mondta, hogy soha többé ne keressem az életben.
Egy hete meg a közös társasági összejövetelen nem akart látni még.
Szóval itt meg vagyok lőve.
Tehetetlenség szorozva nagyon sokkal.
A másik akaratát el kell fogadnod! Bár mennyire is tehetetlennek érzed magad.
De ha biztosra akarsz menni, akkor keresd fel személyesen, hogy megszeretnéd mindezt beszélni vele.
Nos…kezdek válaszokat kapni a kérdéseimre. Szóbaállt velem az ex másfél hónap után, egy közös társasági összejövetelen. Én másfél hónapja nem voltam olyan boldog mint aznap.
Tegnap este volt a második közös összeröff, itt már kettesben is tudtunk beszélgetni. Hosszasan…mintha megint ezt vártuk volna. Szinte nem tudtunk egymásról lecuppanni. Mentálisan.
Viszont ő együtt van a volt barátjával ugye és állítólag boldog.
Ezt nekem viszont nem jó hallani…:(
Bár mondjuk a beszélgetés alapján nagyon hiányozhatok neki és a kapcsolatunk, mert elég sokat nosztalgiáztunk. (Már amennyit lehet 3 hónapról)
De azt is elismertük, hogy akkor működött a legjobban a dolog közöttünk, amikor csak barátként álltunk hozzá.
És akkor a szex is jól működött. Mintha nem lett volna rajtunk valami nyomás vagy bizonyítási vágy a másik felé…
Nem akarok lemondani róla, a barátság kevés és nagyon hiányzik.
De türelem tornaterem. Remélem.
Kíváncsi vagyok a fejleményekre! Drukkolok! 🙂
Háj!
Teljesen magam alatt vagyok. Már 3 találkozás volt, a harmadik szombat este volt hármasban a barátnőjével, aki összehozta a közös randikat eddig is. Annak örültem, hogy a szombat estét inkább velem töltötte, mint a barátjával.
Ez volt szombaton, kicsit szerelmet vallottam neki, azt mondta, hogy ő most ezzel nem tud semmit kezdeni. Aztán beszéltünk reggel telefonon, mondtam neki, hogy szükségem van arra, hogy találkozzunk mert ez engem előre tol, legalábbis úgy érzem.
Mondtam, hogy én nem fogom hívogatni, mert nem akarok bonyodalmat és hogy hívjon ő. Ő azt mondta, hogy hív majd, csak nem akarja, hogy én ezt félreértsem.
Elkezdődött a sulija, szombat óta nem láttam, hétfőn írtam neki egy sms-t, többet nem merek, de ezek mellett meg teljesen kész vagyok, nagyon szeretném látni, de nem tudok hogyan közeledni. A közös barátnőnek meg már tele van ezzel a ……. neki már nem merek szólni, hogy látni szeretném….
Most nem tudom mit tegyek, félek, ha sms-eket írok neki, akkor meg túllövök a célon.
Szeretném visszakapni önmagam és ahhoz úgy érzem kellene az ő jelenléte is.
Azt mondják, hogy legyek türelmes, de annyira nehéz ilyenkor, hogy hihetetlen. Azt sem szeretném, ha annyira türelmesnek kellene lennem, hogy közben elfelejt.
Hogyan lehet azt az állapotot tartani, hogy ne tünjön “zaklatásnak”, de azért tudjon rólam?
Kész vagyok…..
Teljesen….:)
Szia! 🙂
Tudod, csak azért nem javaslom, hogy levélben folytassuk, mert így tuti van egy rendszeres látogatóm. 😉 (Viccelek, ugye tudod? De ha Neked kényelmesebb, azt sem bánom, ha levélben írod le mindazt, amit ide.)
Kérlek, legyél valóban kész! Teljesen! 🙂
Arra, hogy egész ember légy.
Most kifacsartam a szavaid, de a jóindulat vezérel. Ha nagyon meg akarnám Neked mondani a véleményem, akkor azt javasolnám, hogy hagyd békén a lányt. Szóval, ezt is megírtam, de tudom, nem oly könnyű a dolog, mert ugye a szerelmes szív amíg él, remél.
Viszont egy-két szavadra felfigyeltem, s nem tudom szó nélkül hagyni.
“szükségem van arra, hogy találkozzunk mert ez engem előre tol”, “Szeretném visszakapni önmagam és ahhoz úgy érzem kellene az ő jelenléte is.” – ezeket írtad,é s … nem igazán gondolom, hogy valóban így kellene hogy legyen. Csak most így érzed.
Megint a saját tapasztalatomból indulok ki. Anno, mikor egy-egy pasim azzal jött, hogy szüksége van rám, mert már az egyedüllét olyan megterhelő számára, nem szeret egyedül lenni, ezzel a frászt hozta rám. Rögtön az a gondolat jött, hogy ne azért keljek egy pasinak, mert ő nem szeret egyedül lenni. Az az ő baja. Sőt, nekem olyan pasi kell, aki tud egyedül lenni! (Nem mintha akkor én már kész lettem volna rá, de valahogy ez a vágy előre vetítődött bennem. Most értem el arra a szintre, hogy kész vagyok az egyedüllétre, arra, hogy egyedül is tudjak élni, létezni, élvezni az életet.)
Persze fontos, hogy a másik társasága felüdítsen bennünket, örömmel töltsük el egymással az időt, sőt még tanulhatunk is tőle, de ne jelentse azt, hogy nélküle “semmi vagyunk”.
Visszakapni magad csak saját magadtól fogod tudni úgy, hogy utána senki se vehesse el Tőled. Hidd el, egy normális lány a magabiztos férfiakat szeretik, akik ismerik saját magukat, és tudják, mit várhatnak maguktól és az élettől. Romantikus és hízelgő – egy darabig -, ha látja a lány, mennyire odavan érte a pasi, de nekem pl. egyáltalán nem jön be, ha hosszú távon nyafog egy pasi, és nélkülem semmi. Tapasztalatból írom. Nem akarok tanítónéni vagy óvónéni lenni, aki őt összekanalazza.
Szóval véleményem szerint tanácsos lenne először össze- és visszakapni magad, aztán vagy közben a lánnyal tartani a kapcsolatot. Már jelezted felé a szándékod és hogy mit érzel, most ő van a soron. Ha nem vevő Rád, akkor választhatsz: vagy maradsz a szimpla barátja, vagy hagyod, hogy szépen elhaljon az egész. De valóban: türelem, türelem és türelem. 🙂
Ha nem bírod ki találkozás nélkül, akkor hívd sétálni, vacsorázni, sörözni, egyéb közös programra. Vagy hívd fel olykor telefonon. S nem kell feltétlenül udvarolnod neki közben. Sőt! Hátha pont a közömbös hang ugrasztja majd ki a bokorból a nyulat…
Ja, és nem fog elfelejteni! Ha meg mégis, akkor felesleges is erőlködnöd – már most.
Bocs, ha esetleg túl kemény lennék Veled!
Továbbra is … drukkolok!!!
Háj!
Nekem jó itt, nem fontos a mélezés. 🙂
Igen, azt hiszem vissza kell magam fognom, mert úgy néz ki nem vezet az jóra, ha keresem és rinyálok.
Lassítanom kell, mert úgy tűnik, hogy neki gyors a tempó. Most nem nagyon akar szóba állni velem, kicsit túllőhettem a célon.
Mert ugye a barátnőjének mondtam az elmúlt héten vagy 3szor, hogy hozza össze a találkát és most mindenki besokallt….
Aztán most ennyi. A körülöttünk lévők azt tanácsolták, hogy nyugi.
De amiatt el vagyok keseredve, hogy nem láthattam tegnap.
Az ügy pending státuszban van. Ha fog keresni akkor örülök. Remélem el fog jönni az az idő.
Aztán írtam neki néhány sms-t, hogy szeretném ha normalizálódna közöttünk a viszony, mert nem akarom elveszíteni a barátságát és hogy jó lenne ezt nem másokon keresztül megbeszélni, hanem ketten.
Ha akar reagál rá, ha nem akkor nem.
Na sztori góz on…
Felhívtam, hogy elmondjam neki, hogy ne haragudjon a dolgokért, benti számról, amit nem ismert, mondjuk megmondta, hogy ha tudta volna, nem veszi fel. De nem tette le egyből, azt mondta, hogy nem haragszik és ahogy a múltkor megállapodtunk, majd felhív. És utána mondta, hogy “most leteszem, szia, szia, szia, szia, szia”
mert közben én meg “várj várj várj várj”….
Szóval most ez van, most várok és reménykedem, hogy felhív egyszer valamikor.
Tudom, elkeserítelek a következőkkel:
Nem akar MOST Veled kommunikálni. Számomra ez jön le a tudósításod alapján. Ez ellen pedig nem tehetsz semmit. Mert erőltetni nem lehet olyasmit, amit a másik nem akar.
Várj és reménykedj! És éld az életed, de – egyelőre vagy végleg – nélküle!
És inkább ide írj Nekem, ha már nehezen bírod cérnával!
Ja…türelem. Most elmegyek pár napra pihenni messzire. Remélem jobb lesz, bár az ilyenben nem hiszek. “A gettót elhagyhatod, de a gettó nem hagy el téged…” Ahogy fekete testvéreim mondanák…:)
Csak az az érdekes, hogy a 3 találkozás alatt nem volt semmi gond. Mondjuk az utolsó találkozás után reggel felhívtam, aztán kicsit összekaptunk (összekapott velem), mert elhívtam valahova.
A lelkem kicsit gyenge lelkileg. Ennyire nem kellett volna szerintem ettől kikészülni.
Megmondhatta volna, hogy ez zavarja. Ehelyett a közelünkben a barátnőinek “rinyált”.
Mindegy, biztos sok voltam. Majd lenyugszik a dolog.
És én bízom benne, hogy felhív, kell, hogy legyen még közös dolgunk.
Annyival lesz jobb, ha pár napot távol töltessz, hogy az idegen környezet hat Rád, és talán kicsit más szemmel fogod látni a dolgot.
Igaz, magunkat is visszük oda, így … a “probléma” nem tűnik el.
Hi-hi! A hétvégére én is elutazom. 🙂
Na hajráhajrá!
Én egy hét múlva megyek mint kiderült…..nem baj, itt kell szembenéznem a problémáimmal. 🙂
Neked viszont jó hétvégét!
Ma érdekes buli lesz. Elvileg ott lesz a barátja is. (az ex-, újra- barátja)
(persze remélem mégsem lesz ott)
A bulit én szerveztem, mert van egy közös ismerősünk, aki elhagyja az országot csinálunk neki egy búcsúbulit.
Az az infóm, hogy nem akar velem szóbaállni, hogy miért azt nem tudni.
De engem nagyon bánt ez a dolog. Mert az utolsó 3 találkozáskor, amik pár hete történtek, nem adtam rá okot, hogy így legyen.
Nem tudom, mire gondoljak.
Ha én valakit elfelejtettem és túlléptem már rajta, akkor elvileg nem zavar a jelenléte, nem?
Az tény, hogy imádott, az is tény, hogy meggyűlölt akkor amikor szakítottunk, de utána már találkoztunk.
Kevés volt neki az az idő?
Lehet, hogy mégsem felejtett még el teljesen?
Ha tényleg olyan nagy szerelem voltam neki, akkor azt nem lehet 1-2 hónap alatt kiheverni.
Naív feltételezés: lehet, hogy még mindig érez irántam valamit és ezért sem akar szóbaállni velem?
Ha így lenne esetleg, nem akarom, hogy kihűljön nála ez a dolog.
Honnan tudom, hogy az érzés hiányzik-e vagy az a valaki aki adta az érzést?
Vagy egyszerűen csak jó volt érezni, hogy valaki csak úgy nagyon szeret?
És nem is ő maga kell, csak amit éreztem, amit kaptam tőle?
Ezen rágódom 2 hónapja…
Nekem ezeket a dolgokat 20 évesen kellett volna átélni, nem 30 évesen…
Most volt szükséged rá. Ennyi. Talán tanulsz belőle, talán nem. Rajtad múlik.
Meglehet, mindkettő hiányzik Neked. Az érzés is, és a személy is.
Ha hiszed, ha nem, fogsz még ilyet tapasztalni a jövőben, csak a személy lesz más.
A lány még valószínűleg nincs túl a kettőtök közt történten, bármit érezzen is most.
Kíváncsi vagyok, hogyan dönt majd.
Én is….gondolom majd választ akkor kapok, ha teljesen kitisztultam én is és nem érzelmi síkon élem meg a dolgot.
Nem jött el este, belázasodott.
Kicsit először lehangolt, de aztán azon gondolkodtam, hogy vajon nekem jobb-e ez így, hogy nem látom.
Nyilván jobb, csak abban a pillanatban nagyon nagyon vártam.
Én is szeretném látni az exet. De tudom, jobb, ha még nem találkozom vele. Így békésebb, nyugodtam nekem.
De én még most ott tartok, hogy reggel felkelek, ő jár az eszemben. Egész nap ő jár az eszemben…és nagyon rossz így…
Remélem ez hozzásegít ahhoz, hogy túl legyek rajta.
Tegnap akadtam – újra – rá:
http://www.lissza.hu/?p=2456
Igen, ezt valóban érdemes szem előtt tartani.
Jó gondolat. Nagyon.
Csak ne lenne ilyenkor ilyen nehéz ez…:)
Teljes tehetetlenséget érzek.
Szeretnék kapcsolatba lépni vele, de nem tudom hogyan. Menjek a sulijához? Az gáz. A közös ismerősünket nem kérhetem már meg. Telefonon nem akarom hívni, lehet, hogy fel sem venné.
SMS-re nem reagálna.
Mit lehet ilyenkor tenni?
#34-re vissza: de akkor mi van azzal, hogy “együtt vagyunk erősek”, stbstb?
Vannak olyan emberek, akik akkor tudnak kiteljesedni, ha valami ott van mögöttük és támogatja őket, nem?
1. hozzászólás: ha nehéznek érzed, akkor az is.
2. hsz.: Ha nem akarja fel venni a kapcsolatot, akkor érdemes utána futni?
Van egy olyan mondás, hogy amelyik busz nem akar felvenni, azután nem érdemes futni…
Ha már ennyire nem tudsz zöld ágra vergődni vele, hívd fel, várd meg az iskola előtt, aztán négyszemközt tisztázd vele a dolgokat – véglegesen. Ez Neked is jobb lesz, és neki is.
3. hsz.: úgy gondolom, hogy egy személy legyen önmagában “erős”, s ha találkozik a párjával, akkor ketten … még erősebbek lesznek. Egymás elfogadása, támogatása fontos egy kapcsolatban, de nem szabad a másiktól függni. (Megtapasztaltam, és … nem kifizetődő.)
Valamiért ragaszkodsz ehhez a lányhoz. Ez nem baj! De tiszteletben kell tartani a másik döntését. S úgy gondolom, csak magaddal cseszel ki, ha hosszabb távon hagyod magad függni tőle. Nem azt mondom, hogy ne szeresd többet, ne akarj a társaságában lenni, de tudjad, TE NÉLKÜLE IS TUDSZ LÉTEZNI!
Ha tényleg egymásnak teremtett benneteket a Sors, akkor … előbb-utóbb összekerültök újra, de addig is töltsd hasznosan azt az x időt, élvezd az életed és légy szabad lelkileg! Emellett érezhetsz szerelmet, szeretetet iránta és vágyhatsz rá. 🙂 Tudom, ez most kihívásnak tűnik, de érett férfi vagy…, ugye? 🙂
Köszönöm, jó tanácsok és azt hiszem kicsit pihenek ezzel és a saját dolgaimra figyelek. Talán lenne megbeszélnivalónk, de nem akarom elsietni, azt meg főleg nem akarom, hogy úgy érezze “zaklatom”.
Szívesen találkoznék vele, sőt még talán a sulijához is elmennék, de pont az előbbi miatt nem fogok.
Nem akarok lemaradni semmiről, de ha még van dolgunk egymással és én nagyon bízom benne, hogy van, akkor eljön a találkozó ideje is.
Állítólag az volt a baja, hogy a multkor részegen megmondtam neki, hogy szeretem és mindig szeretni fogom.
Te ezt érted? Nem az van, hogy a nők szeretik, ha bókolnak nekik?
Ezek szerint még gyerek…:)
Érdekes….
Hm. Nő vagyok, de még én sem. 😀
Megjegyzés:
Tudod, én is mondtam már valakinek, hogy mindig szeretni fogom. És így is van! Most is szeretem … mint jóbarátomat.
Helló!
Kaptam egy megmentőt! De lehet, hogy neki csak annyi volt a feladata, hogy két kézzel húzzon ki abból a gödörből amiben benne voltam, aztán menjen tovább. Remélem nem így van, de az majd a jövő nagy kérdése lesz.
A többi meg egyértelműen rajtam múlt.
Leírhatom emailben? Aztán mehet itt tovább, csak ezt inkább nem osztanám meg egyelőre. 🙂
Hi!
Ujra itt, egy kicsit eltuntem, de nem hagytalak itt am teljesen! 🙂
Hetvegen jelentkezem.
Remelem minden rendben veled, ahogy latom az utolso bejegyzeseket, nagyon is rendben van….:)
Na nemsokara….
Szia!
Örülök, hogy olvasok felőled. 🙂
Várom a jelentkezésed!!!