Ma többféle érzés és gondolat kavargott bennem. Volt, hogy teljes nyugalom uralkodott rajtam. Aztán volt, hogy legszívesebben beleordítottam volna a fülébe, miért vagyunk ilyen hülyék.

Aztán végiggondoltam. Tudom, így kell lennie, mert tisztulnom kell és egyenesbe jönni – nekem is és neki is. És bízni, hogy minden úgy lesz, ahogy lennie kell. Most mérettetik meg a szeretet, ami köztünk van. Ha valódi, akkor …

Napoleon Hill egyik írását olvasom. Arról, hogy a “legpocsékabb” helyzetben is látnunk kell a jót, ami minket előrevisz, ami nekünk áldást hoz. Hát, most én is kihasználom azt, hogy így alakult. Olyan dolgokat csinálok, amire nem lett volna energiám mellette – több okból.

Egy tanulságot már – régen – levontam: fontos, hogy magamat is megőrizzem a kapcsolatban. Egy mutatóját már ismerem önmagam elvesztésének. Olyan, mint a lakmusz papír. S ez az ihlet, a kreativitás eltűnése.