Milyen ismerős a helyzet! Mintha egy helyzet kettő régiből adódna össze:
1. úgy engedni el a másikat – végleg -, hogy tudom, ugyanúgy szeret és vágyik rám, mint én ő rá.
2. együtt maradni meg nem szabad, mert valami elromlott egyszer, és megjavítására nem sok reményt látunk jelenleg.
Gyász és megdermedős napok.
Még nem tudok arra gondolni, hogy egyszer majd másnak mondom: szeretlek!
Tudom, hogy így lesz pár hónap múlva, mert ez az életem rendje, csak még …
A jól bevált közhely: ha valami véget ér, akkor az egy újnak ad helyet.
Még nem tudok az újra gondolni.
Írjak Neked szép közhelyeket? szerintem úgy is tudod 🙂
Nem kell. Úgy tűnik, az Életem megy tovább. 🙂